„Balatonmáriafürdő” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
30. sor:
A '''Déli Vasút Társaság''' megállóhelyet létesített ([[1932]]-től a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] vette kezelésbe).
Mária-telepen és Hullám-telepen egyre több szálloda, illetve panzió alakult. Divatba jött a nyaralás, [[1925]]-ben egyesítették a két telepen lévő területet és lett Mária-telep, ezt a nevet '''Széchenyi''' '''gróf''' feleségéről, '''Andrássy Máriáról''' kapta. A kikötő később, [[1969]]-ben készült el, amellyel egy időben és amelynek köszönhetően a kikötő keleti oldalán megkezdődött a mocsarasodás, mivel megakadályozza az áramlatokat, hogy a lerakódott iszapot elhordják. ( Az építés során jelentős - korábban víz alatt lévő terület - került feltöltésre. Mostani nevét, ''Balatonmáriafürdő''t, [[1927]]-ben kapta, majd községi rangot érdemelt ki. A második világháború hulláma a Balaton déli partján is végigsöpört, de nagyobb csatákra nem került sor. A település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, így miután a szovjetek másodszor elfoglalták a települést kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai "Csatorna-parton" lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották és sokáig a lakosság egy fa hídon kényszerült közlekedni. AZ 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A "forradalmi tömeg" az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után úgy egyezett ki a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka - Varga Tibor őrnagy - másnap átállt a forradalom oldalára, amely tettéért megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották. A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos - még a parcellázás korából
A lakók száma egyre nőtt, bár inkább nyugdíjasokból állt. [[1918]]-ban 555 lakost, [[1926]]-ban 711 lakost, majd [[1944]]-ben 800 lakost számoltak. [[1977]]-ben azonban csökkent a látogatottsága az elmúlt harminc évhez képest, 761 főt számoltak és jelenleg 580 házat tartanak nyilván.
|