„A szilmarilok cselekménye” változatai közötti eltérés

Kezdetben volt [[Valák|Eru]], az Egyetlen, akit [[Arda|Ardán]] [[Valák|Ilúvatar]]nak neveztek. Ő volt az első létező. Isten. Megteremtette az [[ainu (Középfölde)|ainukat]], a szentségeseket, gondolatának szülötteit. Dallamokat dalolt nekik. S nagy soká eljött a nagy nap, amikor [[Valák|Ilúvatar]] összehívta valamennyi ainut, s fenséges dallamot dalolt nekik, amelyben sokkal nagyobb és csodálatosabb dolgok kezdtek kibontakozni. Ez utánEzután megparancsolta, hogy közös harmóniában Nagy Muzsikát formáljanak neki. S ekkor az ainuk hangja a hallás határán túl leszálltakleszállt a mélybe és föl a magasba, csordulásig megtöltöttékmegtöltötte mindazokat a helyeket, ahol [[Valák|Ilúvatar]] lakozott, majd kiáradt a Semmibe, és az immár nem volt Semmi. Ám ahogy a dallam egyre jobban kibontakozott, [[Morgoth|Melkor]] szívében vágy ébredt, hogy beleszője a saját gondolatait, amelyek azokon a magányos utakon születtek elméjében, mikor egyedül rótta a Világmindenséget az [[Olthatatlan Láng]] (a világot működtető láng) után kutatva. Némely gondolatát beleszőtte a muzsikába, s nyomban disszonancia keletkezett körülötte. Egyesek követték, mások hangja megszakadt. [[Valák|Ilúvatar]] háromszor próbálta megállítani (mindannyiszor elméjének egy-egy újabb darabját feltárva), de hiába, utána beszüntette az éneket. [[Valák|Ilúvatar]] ezek után elhívta őket egy üres helyre, és dalukat képbe öntötte. Megteremtette Ardát, a Földet. S az ainuk közül páran leszálltak Ardára, hogy azt szépítsék, előkészítsék [[Valák|Ilúvatar]] gyermekeinek.