„Ateizmus” változatai közötti eltérés

A korai [[ógörög]] nyelvben az ''atheos'' (άθεος) melléknév (ami a ''theos,'' isten szóból jött létre az [[a (fosztóképző)|''a-'']] [[fosztóképző]]vel) istennélküliséget vagy istenekben való hit nélküliséget jelentett. A [[latin nyelv]]be a szót [[Cicero]] római államférfi, szónok és filozófus (i. e. 106-43) vitte át. A kifejezés az i. e. 5. század körül újabb jelentést kapott: istentagadó, istentelen. Ez a változat a korai [[kereszténység|keresztények]] és [[pogányok]] vitái során terjedt el, akik egymást kölcsönösen ateizmussal vádolták. Az ateizmus fogalma az idők során változott, és egészen mostanáig nem vált teljesen egyértelművé. A jelenleg is forgalomban lévő lexikonok egy része az ateizmust az istentagadással azonosítja, míg más lexikonokban megjelenik az a nézet, amely mára uralkodóvá vált, és amely a az istenhit hiányát explicit tagadás nélkül is ateizmusként értelmezi.

 

"ateizmus, általánosságban az Istenbe vagy spirituális létezőkbe vetett metafizikai hit kritikája és elutasítása"

 

„Ateizmus Isten létezésének tagadása vagy nem hite. Istennek való engedelmesség elmulasztása, istentelenség [praktikus ateizmus]”

 

"Isten vagy istenek létezésébe vetett hit hiánya vagy hitetlenség"

 

A következő fejezetben elsősorban a legmodernebb nyugati értelmezést vesszük alapul, amely szerint a hit puszta hiánya is ateizmus.