„Georges Braque” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
 
Picasso és Braque termékeny kölcsönhatása [[1914]]-ig, az [[első világháború]]ig zavartalan maradt. Sokan Picasso-nak tulajdonítanak elsőbbséget, mégis vannak olyan bizonyságok is amelyek Braque-nak sugalló, példamutató szereplését valószínűsítik. Ilyen mozzanat a márványt, követ és egyéb fal- és faanyagokat utánzó (tehát díszítőfestő jellegű) technikai részletek megjelenése a képeken. Ilyen, hogy különböző anyagok (főképpen újság- és egyéb papírlapok, furnér és textildarabok) természetben való felragasztása kétségtelenül Braque képein mutatható ki először. Ezt [http://en.wikipedia.org/wiki/Collage kollázs technikának] hívjuk. Ilyen továbbá Braque-nak az a kezdeménye is, hogy szavakká formálva vagy jelentés nélküli elszórtsággal betűk és számok tűnnek fel egyes képelemeken.
 
A papír kollázs innentől mindig vissza-visszatérő elemként jelennek meg Braque festményein. Tagadhatatlan, hogy az ösztönzést Braque-től és Picasso-tól nyerték és az olasz [[Futurizmus|futurista]] zajművészektől a musique concrète, a korai [[elektronikus zene]] művelői. Később e technikát francia és más zeneszerzők kiterjesztik és [http://en.wikipedia.org/wiki/Sound_collage hangkollázsként] határozzák meg zenéjüket. Az amerikai kísérletező művészek közül talán elsőként [[John Cage]] és köre a [[fluxus]] művészek kezdik el használni. Napjaink elektronikus zenei törekvései között is igen előkelő szerepet tölt be a hangkollázs, amely a [http://en.wikipedia.org/wiki/Field_recording field recordingtól] kezdve, egy elejtett Beethoven szonátán keresztül, idegen kultúrák elemeit látszólag értelmetlen szövegfoszlányokon át bármit tartalmazhatnak.
 
[[Nagy Ákos]] [[zeneszerző]] erős asszociációkat kelt [http://en.wikipedia.org/wiki/Papier_coll%C3%A9 Papiers collés] című darabjával, melyek Braque-ra magára és kollázs technikájára utalnak. A mű anyagát szintetikus hangzások mellett [[Preparált zongora|preparált zongorán]] felhangzó [[akkord]] töredékek, egy sokszólamú [[kánon]] elhangolt [[Fuvola hangszercsalád|fuvolákon]], hamiskás klarinét [http://en.wikipedia.org/wiki/Multiphonics kettőshangzatok], tibeti, nepáli [http://en.wikipedia.org/wiki/Tingsha csengettyűk] [http://en.wikipedia.org/wiki/Singing_bowl éneklőedények], burmai [http://en.wikipedia.org/wiki/Gong gongok], [[cintányér]]ok, [[üstdob]] alkotják.
 
Picasso-t egy-egy tárgy, egy-egy kísérlet csak egy vagy csak néhány esetben érdekelte, s befejeztével rögtön továbblépett. Érdeklődésének humanista oldalai tekintetét szélesebb körben jártatták, s szempontjait különböző magasságokba rendezték.
 
Braque már ekkor megfogalmazta a maga számára, s képeinek indoklásul, hogy a kép nem közvetít tovább a festő, a természet és az emberek között. A kép egyetlen festői tett. Humán tartalma (ha van ilyen) csak a festőé. Nézőire való hatása éppen személytelen tárgyiasságában van. Éppen emiatt a festő sohasem azt és úgy festi, amit és ahogyan akar, hanem amit és főképpen ahogyan tud. Legfontosabb tehát a szabály, amely az indulatokat igazgatja. Elveinek megfelelve hosszabb ideig is kitart egy-egy kísérlet mellett.
 
 
A papír kollázs innentől mindig vissza-visszatérő elemként jelennek meg Braque festményein. Tagadhatatlan, hogy az ösztönzést Braque-től és Picasso-tól nyerték és az olasz [[Futurizmus|futurista]] zajművészektől a musique concrète, a korai [[elektronikus zene]] művelői. Később e technikát francia és más zeneszerzők kiterjesztik és [http://en.wikipedia.org/wiki/Sound_collage hangkollázsként] határozzák meg zenéjüket. Az amerikai kísérletező művészek közül talán elsőként [[John Cage]] és köre a [[fluxus]] művészek kezdik el használni. Napjaink elektronikus zenei törekvései között is igen előkelő szerepet tölt be a hangkollázs, amely a [http://en.wikipedia.org/wiki/Field_recording field recordingtól] kezdve, egy elejtett Beethoven szonátán keresztül, idegen kultúrák elemeit látszólag értelmetlen szövegfoszlányokon át bármit tartalmazhatnak.
 
[[Nagy Ákos]] [[zeneszerző]] erős asszociációkat kelt [http://en.wikipedia.org/wiki/Papier_coll%C3%A9 Papiers collés] című darabjával, melyek Braque-ra magára és kollázs technikájára utalnak. A mű anyagát szintetikus hangzások mellett [[Preparált zongora|preparált zongorán]] felhangzó [[akkord]] töredékek, egy sokszólamú [[kánon]] elhangolt [[Fuvola hangszercsalád|fuvolákon]], hamiskás klarinét [http://en.wikipedia.org/wiki/Multiphonics kettőshangzatok], tibeti, nepáli [http://en.wikipedia.org/wiki/Tingsha csengettyűk] [http://en.wikipedia.org/wiki/Singing_bowl éneklőedények], burmai [http://en.wikipedia.org/wiki/Gong gongok], [[cintányér]]ok, [[üstdob]] alkotják.
 
'''* Fiatal lány mandolinnal:''' ([[1910]]) A tojásdad alapforma is visszatérő probléma. Vízszintes osztásokkal dolgozik.