„Madame de Staël” változatai közötti eltérés

[[File:Madame de Staël.jpg|bélyegkép|Madame de Staël]]
Teljes nevén '''Anne Louise Germaine de Staël-Holstein''' vagy ismertebb nevén '''Madame de Staël''' ([[Párizs]], [[1766]]. [[április 22.]] – Párizs, [[1817]]. [[július 14.]]) korának egyik leghíresebb francia írónője.

Szüleit szoros szálak kötötték a királyi udvarhoz, [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] egyik pénzügyminiszterének leánya volt. Gyermekkorában már magasfokú oktatásban részesült. Az apai házba sok irodalmi kitünőség volt járatos, akik korán fejlesztőleg hatottak zseniális lelkére. Korán lehetősége nyílt arra, hogy anyja szalonjában megismertesse magát, mi több, elismertté is vált. 1786-ban StaelStaël báró svéd követhez ment feleségül. Házassága után Rue du Bacra utcában szalont nyitott. Nagy bámulója és szorgalmas olvasója volt Rousseaunak, aki irodalmi munkásságára nagy hatással volt, és akiről már 22 éves korában lelkes könyvet is írt: ''Lettres sur les ouvrages et le caractere de J. J. Rousseau'' (2 kiad. Párizs, 1789) címmel. Élénk részt vett a forradalmat elősegítő irodalmi mozgalmakban is; csak halála után megjelent: ''Considérations sur les principaux événements de la révolution française'' (3 kötet, 1818 és több ízben) című könyve mutatja, hogy utóbb az angol alkotmányforma elveihez tért meg. A rémuralom alatt egy ideig még Párizsban maradt, később, amikor halálos veszély fenyegette, apjához menekült [[Coppet]]-ba, a [[Genfi-tó]] mellé. Innen [[Anglia|Angliába]] ment, ahol Mária Antoinette érdekében ''Réflexions sur les proces de la reine par une femme'' című könyvét (Párizs, 1798) írta. Robespierre bukása után adták ki: ''Réflexions sur la paix, adressées a M. Pitt et aux Français'' (u. o. 1794) és ''Réflexions sur la paix intérieure'' (u. o. 1795) című műveit. Mikor [[Svédország]] a francia köztársaságot elismerte, férjével együtt visszajött Párizsba, ahol a Cercle Constitutionnel tagjaival szoros összeköttetésbe lépett. Nemsokára megjelent két nevezetes zseniális munkája: ''De l'influence des passions sur le bonheur des individus et des nations'' (Lausanne és Párizs, 1796) és ''De la littérature considerée dans ses rapports avec les institutions sociales'' (2 kötet, u. o. 1796), amelyekben a fejtegetett eszmék révén a romanticizmus előharcosának mutatkozik. [[1796]]-ban találkozott először [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]nal, akinek jelleme lenyűgözte, ám ellenszenves politikája miatt Napóleon ellenségévé lett. Bár elvált urától, 1798-ban, amikor súlyos betegségbe esett, mégis elkísérte [[Svájc]]ba. (Staël 1802 május 9-én halt meg Polignyban,) StaelStaël asszony szellemének szabad röpte nem igen tetszett Napoleónnak, aki több ízben hiába kisérelte meg a vele való politikai megalkuvást. Nevezetes StaelStaël két idealisztikus irányú regénye: ''Delphine'' (4 köt., Genf, 1802) és ''Corinne, ou l'Italie'' (2 kötet, Párizs, 1807). Egy évig StaelStaël [[August Wilhelm Schlegel]]lel [[Weimar]]ban és [[Berlin]]ben tartózkodott, és ez útja eredménye volt ''De l'Alemagne'' című műve, amely a németek szellemi haladásának feltüntetésével nagyon hatott a franciákra. Napóleon a könyvet a rendőrség útján lefoglaltatta és ezért 1813-ban [[London]]ban jelent meg. Rövid ideig (1806) [[Franciaország]]ban, [[Bécs]]ben (1807) és Coppet-ban tartózkodása után hiába tett kísérletet arra, hogy Franciaországban maradhasson, mert Napóleon újabb száműzetési parancsot adott ki ellene. 1812 tavaszán StaelStaël Coppetből [[Bécs]]be menekült, aztán [[Moszkva|Moszkvába]] és [[Szentpétervár]]ra, majd Svédországba ment, ahol legkisebb fia, Albert párbajban elesett. Svédországban írta: ''Dix années d'exil'' (Párizs, 1821) és Réflexions sur le suicide (London, 1813) című műveit. Napoleon bukása után StaelStaël többnyire Párizsban élt, ahol egyik leányát (megh. 1838.) Broglie herceghez adta nőül. Később maga is második házasságra kelt egy francia szolgálatban állott olasz tiszttel, Roccával, de ezt titokban tartotta, mert StaelStaël nevéről nem akart lemondani. Élete utolsó tíz évében írta ''Considérations sur la révolution française'' (3 kötet, Párizs, 1818) című munkáját. [[1817]]. február 21-én agyvérzést kapott, majd hosszas kínok után meghalt. Összes műveit (17 kötet, u. o. 1820-1821) idősebb fia adta ki Necker de Saussure életrajzi adataival.