„Közigazgatás” változatai közötti eltérés

A közigazgatással tudományos színvonalon csak az 1930-as években kezdtek foglalkozni Magyarországon. Ekkor Európa fejlettebb országaiban már több közigazgatás-tudományi irányzat vitatkozott egymással.

A magyar polgári közigazgatás-tudomány legismertebb képviselője [[Magyary Zoltán]]. Modern közigazgatásról az volt a felfogása, hogy ''„a közigazgatás is igazgatás, amelybe a tudományos [[munkaszervezés]] és [[üzemvezetés]] [[törvényszerűség]]ei bevihetők, s ezzel [[hatékonyság]]a hallatlan mértékben növelhető”'' Hozzáteszi: ''„a közigazgatás [[gazdaságosság]]ának és [[eredményesség]]ének fokozása nem kívánja a [[jogállamiság]] feladását.”'' Azaz nincs akadálya annak, hogy a közigazgatás egyszerre hatékony és [[jogszerű]] is legyen. A közigazgatás fejlődését tehát nem e két nézőpont közötti választás, hanem harmonikus egybefonódásával kell megvalósítani. Magyary felállította azt a tételt, hogy a [[személyzet]] szükséges létszámánál a munka mennyisége, a [[munkaidő]] és az eljárási mód mellett, döntő tényező a személyzet [[minőség]]e, amelyre viszont a személyzet kiválasztása, [[szakképzettség]]e és [[minősítés]]e bír a legnagyobb jelentőséggel. 1931-ben a [[Bethlen-kormány]] elrendelte a közigazgatás egyszerűsítésének előkészítését, mellyel Magyaryt bízták meg. Magyary 1932-ben elkészítette a magyar közigazgatás racionalizálásának programját. A javaslat megvalósítására nem került sor. [[Bethlen István (politikus)|Bethlen Istvánt]] követő [[Károlyi Gyula]] folytatta elődjének racionalizálási kísérleteit, fenntartotta Magyary megbízását, de a gazdasági világválság idején nem mert változtatni. [[Gömbös Gyula]] hatalomra kerülése után (1932) Magyary visszavonult tanszékére, és a Magyar Közigazgatás-tudományi Intézetben válogatott igazgatási szakemberekkel folytatta munkáját. Magyary halálával az általa kialakított iskola és gondolkodásmód megszűnt.

 

=== A tanácsrendszer (1950–1990) ===