„1291-es szövetségi levél” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
== Tartalma ==
Az okirat két, gyökeresen eltérő tartalmú részre tagolódik. A latin eredeti mellett
A levél első
Nem tisztázott, hogy milyen politikai, társadalmi különbségek állhatnak a három fél eltérő megnevezése (''homines'', ''universitas'' és ''communitas hominum'') mögött. Más források alapján a kor alpesi társadalmi felépítése még kevéssé hasonlított a későbbi kantonok széles körű politikai részvételen alapuló rendszeréhez. A szövetség minden bizonnyal a helyi (világi vagy egyházi) vezető réteg tagjai között, saját érdekeik védelmére köttetett.<ref>Sablonier, 164-166.o.</ref>
A felek kölcsönös segítségnyújtást vállalnak, rendelkeznek a vitás ügyek rendezésének módjáról. Kikötik, hogy mindenki továbbra is köteles az addig megszokott szolgáltatásokat nyújtani ura számára. Megegyeznek, hogy bírónak csak közülük valót ismernek el, valamint rögzítik, hogy a pénzért vett bírói hivatal semmis. Ez utóbbi a helyi elit érdekeit védte a megváltozó hatalmi viszonyok esetére.<ref>A korszak főnemesei - Európa más részein is - a bírói és egyéb hivatalokat előszeretettel használták híveik megjutalmazására vagy adták el pénzért, ezzel csorbítva a helyi vezető réteg vélt vagy valós előjogait. A bírói hivatal mellett az egyházi pozíciók voltak kedvelt eszközei a politikának, a terület befolyásos nemesei igyekeztek minél több területen a kegyúri jogokat is magukhoz ragadni.</ref>▼
Az első
▲
A szerződés második része különböző bűnök megfelelő büntetését taglalja. Többek között gyilkosságért halálbüntetést, gyújtogatásért a közösségből kitagadást, anyagi kár okozásáért kártérítést ír elő.▼
▲A szerződés második része különböző bűnök megfelelő büntetését taglalja. Többek között gyilkosságért halálbüntetést, gyújtogatásért a közösségből kitagadást, anyagi kár okozásáért kártérítést ír elő. Az okirat végén írásba foglalják, hogy belső viták vagy háborúk esetén amelyik fél a döntőbíró ítéletét nem tartja tiszteletben az ellen a többi szerződő fél köteles a sértett fél mellé állni.
A záró rendelkezésben örök érvényűnek nyilvánítják a szerződést. Utóbbi különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a korszak többi szövetségi szerződését határozott időre kötötték. Zürich például 1291-ben három évre kötött szövetséget Schwyz-cel és Urival.<ref>Sablonier, 173.o.</ref>
== Keletkezése ==
|