„Országgyűlési választások a Magyar Népköztársaságban” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎1985: nem volt mind kommunista, nagy rsézük éppen társutas volt
235. sor:
Az 1985-ös országos és általános (tanácsi és parlamenti) választásokat [[június 8.|június 8-án]] rendezték meg. Különlegességét a [[Kádár-rendszer]] (és kelet-európai és szovjet szocializmus általános) hanyatlása adta, ami már az 1980-as évek elejétől egyre inkább gyorsult, ill. vált láthatóvá, és amivel párhuzamban jelent, majd erősödött meg a [[demokratikus ellenzék]].
[[Fájl:Szűrös Mátyás.jpg|right|thumb|200px|[[Szűrös Mátyás]], a Magyar Népköztársaság utolsó országgyűlésének [[A magyar Országgyűlés elnökeinek listája|utolsó elnöke]] ]]
Ekkorra már a párton belül is indulhattak reformkezdeményezések. 1981-ben a [[Beszélő]] megalapításával beindult az ellenzéki sajtó is, igaz kezdetben még [[szamizdat]]ként (azaz illegálisan). Az 1983. évi III. törvény az addig lehetőségként élő többes jelölés intézményét kötelezővé tette, és megengedte a Hazafias Népfront két hivatalos jelöltjén kívül más jelöltek indítását is<ref>[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8541 1983. évi III. törvény] az Országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról, 1000év.hu</ref>. Az ellenzékiek ebben komoly lehetőséget láttak arra, hogy belülről változtathassák meg a rendszert, s a 352 egyéni képviselői helyre összesen 766 jelöltet indítottak. A rendszer a saját vezetőinek bebiztosítása érdekében újra bevezette az 1966-ban eltörölt országos listát is, amire a 35 jelentős közéleti szereplőt, köztük a legfőbb kommunista vezetőtvezetőket rakták fel, így alakítva ki a 387 fős parlamenti létszámot.
 
A 766 jelölt közül 71-en nem a [[Hazafias Népfront]] listáján indultak, amivel az [[1947-es választások]], azaz 38 év óta először nyílt valódi alternatíva a választók előtt. Ötvennégy helyen hármas, négy helyen négyes jelölés is volt, 42 választókerületben pótválasztást is kellett tartani. 1947 után először kerültek be a kommunistákkal nem kollaboráló, annak kontrollja alatt nem álló személyek is. Az úgynevezett 71 „spontán jelölt” közül 32-en jutottak be, igaz köztük MSZMP-tag is volt (pl. [[Király Zoltán (politikus)|Király Zoltán]], aki [[Komócsin Mihály]] nyugalmazott megyei párttitkár ellenében jutott be Szegedről) viszont egyikük sem számított valóban ellenzékinek.