„Geotermikus energia” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
30. sor:
| url =http://geoheat.oit.edu/pdf/bulletin/bi046.pdf
| accessdate =2009-11-01
}}</ref> míg a legrégebbi ismert fürdő i. e. 3. században épült Kínában. Később a rómaiak is alkalmazták a geotermikus energiát, mind fűtésdrefűtésre, mind gyógyászati és pihenési célokra. Egykoron a [[UK|brit]] római fürdővárosok a hévízforrásokat csőhálózat segítségével közvetlenül hasznosították. A rómaiak a hévizet a szem és bőrbetegségek kezelésére, míg [[Pompeji]]ben az épületek fűtésére használták. [[Új-Zéland]]on az első polinéziai betelepülők akik az európai hatástól zavartalanul éltek ezer éven keresztül a 18. századig, a geotermikus hőforrások gőzét a főzésben, a termálvizet pedig a fürdésben, mosásban és a gyógyításban hasznosították. A hévizek fűtésben és gyógyászatban való alkalmazása a modern világban ismét aktuálissá vált.
 
A [[19. század]]ban a technika fejlődésével lehetővé vált a felszín alatt rejlő termikus erőforrások felfedezése és feltárása. [[Toscana|Toscanában]] a természetes geotermikus energiát a [[bór]] és az [[ammónia|ammónium]] vegyületek feldolgozására használták. Itt a geotermikus [[folyadék]]ok voltak a legfontosabb bórforrások, míg a hőenergia mellékes volt.