Kelet-Európa szinte teljes egészében egyetlen hatalmas összefüggő sík szárazföld. A terület legnagyobb részén a száraz kontinentális éghajlat dominál, forró nyarakkal és hideg telekkel. A síkság éghajlata ennek ellenére nem egyöntetű. Nyugatról kelet felé haladva csökken az éves csapadékösszeg. A Baltikum egyes területein 600 millimétert meghaladó az éves csapadékmennyiség, ám az Ural folyótól nyugatra lévő területeken még a 250 mm-t sem éri el. Kelet-Európában kelet és Dél felé haladva nő az éves hőingás. Míg a Baltikumban 14-16°C a különbség január és július átlagos hőmérséklete között, addig [[Volgográd]]ban és [[Kazany]]ban már a 30 fokot is meghalad az éves hőingás. A hőingás keleti irányú növekedését a Kelet-Európát jellemzőEuő igen zord kontinentális telek okozzák. Észak felé haladva kontinentális éghajlat fokozatosan megy át az északi sarkkört körbefutó hideg telű és hűvös nyarú tundra éghajlatba. A [[Fekete-tenger]] partja mentén apróbb, hegyek által észak felől védett területeken megjelenik a mediterrán éghajlat is. Ezeknek legjellemzőbb példái a kifejezetten enyhe telű [[Szocsi]] és [[Jalta]], ahol az utcákon szubtrópusi növényeket ültetnek. A Kaukázus európai oldalán hegyvidéki az éghajlat.
