„Méliusz József” változatai közötti eltérés

 

Középiskolát szülővárosa Piarista Gimnáziumának reál szakán végzett, [[Budapest]]en tette le az érettségi vizsgát (1928). Főiskolai tanulmányait a budapesti [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Műegyetem]] műépítészeti karán kezdte, majd [[Zürich]]ben, [[Kolozsvár]]t és [[Berlin]]ben [[teológia]]i tanulmányokat folytatott és [[Kálvinizmus|református]] lelkészi képesítést szerzett (1933). Az [[Ifjú Erdély]] egyik szerkesztője és az [[Erdélyi Fiatalok]] munkatársa (1932-33), [[Endre Károly]] ajánlásával az [[Erdélyi Helikon]]ban kezdi szépirodalmi pályáját. A válsággal küzdő [[Európa]] háborúra készülő szélsőségeseivel szemben az [[antifasizmus|antifasiszta]] békemozgalomhoz csatlakozott, 1934-től a [[Korunk]] főmunkatársa, 1935-től a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]] [[bánság]]i tudósítója és publicistája. Dél-Erdélyben részt vesz az [[Ion Antonescu|Antonescu]]-diktatúra ellen folyó illegális küzdelemben, a [[Déli Hírlap]] cikkírója Virág Miklós álnéven. A bevonuló szovjet hadsereg feljelentésre letartóztatja; az incidens tisztázása után az [[Magyar Népi Szövetség|MNSZ]] központi sajtóirodájának vezetője (1945), a Romániai Magyar Írók Szövetségének főtitkára (1946), [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gáborral]] közösen szerkeszti az [[Utunk]]at. A romániai magyar színházak vezérfelügyelőjeként szerepet vállal a [[marosvásárhely]]i Székely Színház és a [[kolozsvár]]i Magyar Opera megteremtésében. A kolozsvári [[Kolozsvári Állami Magyar Színház|Állami Magyar Színház]] főrendezője, majd igazgatója, a magyar színművészeti intézet tanára (1948-49). Koholt vádak alapján az MNSZ más vezetőivel együtt letartóztatták s ítélet nélkül hat éven át (1949-55) fogva tartották. Hazatérve az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó aligazgatója (1957-59), a [[Romániai Írószövetség|Romániai Írók Szövetségének]] alelnöke (1968-72).

 

A [[Realizmus (művészet)|realizmus]] és [[avantgárd]] – a valóság megvallása és a korszerű képzetkapcsolások – szintézisével jelentkezett. E műfaj-termő jellegzetességgel tűnt fel hol a [[Magyar Dolgozók Szövetsége|MADOSZ]] meghirdette ''Népi Toll Versenye'' lebonyolításával, munkás és paraszt írók után kutatva, hol a ''Ben Hepburn hagyatéka'' c. verssorozat (Korunk 1934) néger jelképeibe rejtve az elnyomottság és kiszolgáltatottság elleni érzelmi kitöréseit, új helyezést szerezve a forradalmi művészetté emelt avantgárdnak. E kettős-egység jellemzi 1945 után megjelenő ''A nép ír'' vagy ''Tanú a nép'' c. írásait egyfelől, ''Együtt a világgal'' c. verseskötetét másfelől, és életének gazdag irodalmi termése ezzel a sajátossággal ötvöződött páratlan irodalmi jelenséggé nemcsak lírájában, hanem prózájában is. Találóan jegyzi meg [[Kántor Lajos (irodalomtörténész)|Kántor Lajos]] az eredetileg még [[második világháború]] előtti, de csak 1969-ben megjelent ''Város a ködben'' c. önéletrajzi regényéről, hogy ez a [[Marcel Proust|Proust]] utáni modern európai próza szintjét megközelítő mű "...különösen szerencsés házasságból született: az író avantgárd elkötelezettségéből s a magyar [[szociográfia]]i irodalom tapasztalatainak hasznosításából".

Jellemző, hogy [[Bertolt Brecht]], [[Johannes Robert Becher]], [[Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj|Alekszej Tolsztoj]] fordítója, a román irodalomból pedig [[Tudor Arghezi]] verseit, [[Liviu Rebreanu]], [[Victor Eftimiu]], [[Victor Ion Popa]], Tudor Muşatescu, [[Mihail Sebastian]] vígjátékait ültette át magyarba. Egy fikciós író-személyiségbe öltöztetett kettős regénye (''A Horace Cockery-Múzeum'' és ''Horace Cockery darabokra tört elégiája'') saját eszmei beidegződésének kalandos irodalmi Európa-képét adja, travesztálva önmagát, aki "költő volt, nem politikus. A politika mesterségbeli fogásait nem ismerte, humanista volt és moralista; költő: a csatavesztés predesztináltja."

 

 

A költő nem öregszik. Kezdve a csehszlovákiai sarlós ifjúság erdélyi bemutatásától (1930) a kolozsvári Fellegvár neoavantgárd fiataljainak levélbeli üdvözléséig (1979) éberen figyelte az új írókban jelentkező folytonosságot, közben már ''Az új hagyományért'' c. tanulmánykötetében üdvözölve [[Lászlóffy Aladár]] és [[Szilágyi Domokos]] nemzedékét, melyben "az örökség ébredése" jelentkezik.