„Theodor Mommsen” változatai közötti eltérés

[[Frízek|fríz]] eredetű családban született. Mommsen édesapja, Jens Mommsen 1821-től [[Bad Oldesloe]] lelkésze volt. Itt nőtt fel Theodor öt testvérével együtt. A gyermekek fokozatosan kivonták magukat apjuk keresztény hittel kapcsolatos nézeteinek hatása alól, Mommsen ennek ellenére élete végéig meggyőződéses liberális protestáns maradt, és láthatóan idegenkedett a katolicizmustól. Jóllehet a család szerény körülmények között élt, Jens Mommsen már korán felébresztette a gyermekeiben az ókori klasszikusok iránti érdeklődést. Theodor Mommsen eleinte magánúton, majd 1834-től az [[altona]]i [[Christianeum]] gimnáziumban tanult és 1838 májusában elkezdte jogi tanulmányait a [[kiel]]i egyetemen. Belépett az ''Albertina'' diákegyesületbe, 1839-ben megismerkedett a később híressé vált [[Theodor Storm]]mal. 1843-ban Theodor Mommsen, öccse [[Tycho Mommsen]] és Theodor Storm kiadták a ''Liederbuch dreier Freunde'' (Három barát daloskönyve) című kötetet. Ugyanebben az évben megszerezte a doktori címet.

Mommsen tudományos pályára törekedett, de eleinte a megélhetése végett kisegítő tanárként dolgozott két lánynevelő intézetben, amelyeket altonai nagynénjei vezettek. 1844-ben egy dániai ösztöndíjat kapott, így el tudott utazni először [[Franciaország]]ba, majd [[Olaszország|Itáliába]], ahol a római feliratokkal foglalkozott. Kapcsolatba lépett a Német Régészeti Intézettel és olyan gyűjteményt tervezett, amely az ismert latin feliratokat a korábbi szokásokkal ellentétben az [[elsődleges források]] alapján tartalmazza. Első lépésként Mommsen összegyűjtötte az akkori [[Két Szicília Királysága]] feliratait.

1858-ban Mommsent kutató professzornak hívták a [[berlin]]i Porosz Tudományos Akadémiára, 1861-ben a [[Humboldt Egyetem|Frigyes Vilmos Egyetemen]] kapott katedrát, ahol 1885-ig a római ókorról tartott előadásokat. A más egyetemről kapott meghívásokat pozíciójának javítására használta. Mommsen tagja volt a lipcsei Királyi Szász Tudományos Akadémiának, és a Bajor Tudományos Akadémiának is.

Mommsen a diákjai körében kevéssé volt népszerű.<ref>[[Marczali Henrik]] emlékirata szerint: „Mommsen előadásaiban nagyon csalódtam. Akármelyik vidéki magyar professzor szebben beszél nála, az anyagot pedig könyveiből már ismertem. Annál jobban vonzott szemináriuma, hol mindegyikünknek dolgoznia kellett és hol a dolgozatok megbeszélése és kritikája a tanárnak alkalmat adott, hogy bámulatos tudományát bemutassa és páratlan szellemét ragyogtassa” ({{cite journal | last = Marczali | first = Henrik | title = Emlékeim. VI. Vándorúton | journal = [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] | volume = 1929 | issue = 14 | url = http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00471/14601.htm | accessdate = 2008-10-18 }})</ref> Ezzel szemben többször közbelépett tanítványai érdekében, hogy katedrát biztosítson nekik, például [[Otto Seeck]] és [[Ulrich Wilcken]] esetében, mind a kétszer [[Karl Julius Beloch]] kárára, aki összetűzött Mommsennel. Mommsen más fiatal tanítványai arra törekedtek, hogy függetlenedjenek tanáruktól, köztük [[Max Weber]] is, aki kétségtelenül a legjelentősebb volt és akit Mommsen valójában egyedüli méltó utódjának tartott, ő azonban a [[szociológia]] felé fordult, hogy ne kelljen Mommsen árnyékában állnia.

Mommsen több magas kitüntetésben részesült tudományos tevékenységéért: 1868-ban megkapta a porosz ''Pour le mérite'' rendet, [[Róma]] díszpolgárrá választotta. 1902-ben fő művéért irodalmi Nobel-díjat kapott mint

Mommsen vezetésével 1892-ben kezdte el a munkát a Birodalmi Limes-Bizottság, melynek céla az volt, hogy a felnémet-raetiai limes vonalán fekvő várak fekvését felkutassa. Az ásatásokról szóló jelentések tizennégy kötetet tettek ki és ma is a germán-római történelem feldolgozásának úttörő munkájaként tartják számon.

Mommsen kiadta a római jog alapjául szolgáló gyűjteményeket: ''[[Corpus Iuris Civilis]]'' és ''[[Codex Theodosianus]]''. Ezenkívül döntő része volt a [[Monumenta Germaniae Historica]] munkálataiban, ahol ő alapozta meg az ''Auctores antiquissimi'' sorozatot, az [[egyházatyák]] írásainak kiadását. Ő kezdeményezte a Berlini Akadémiánál az olyan ma is jelentős kutatásokat, mint a ''Griechisches Münzwerk'' (Görög érmék) illetve a [[Prosopographia Imperii Romani]].

Tudományos tevékenysége mellett Mommsen politikai téren is aktív volt és többek között kritikus módon foglalkozott az [[antiszemitizmus]] és [[imperializmus]] témájával. Az 1848-as forradalom kortársaként a [[liberalizmus]] is foglalkoztatta. 1890-ben egyik volt az ''Antiszemitizmus elleni Védelem Egyesület''-nek.