„Gimes Miklós” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása |
|||
9. sor:
[[1942]]-ben került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Munkaszolgálatra hívták be, de [[1944]] nyarán megszökött egy [[erdély]]i táborból és a jugoszláv partizánokhoz menekült. Budapestre visszatérve [[1945]]-ben előbb egy ifjúsági lapnál dolgozott, aztán a kommunista párt napilapja, a [[Szabad Nép]] újságírója lett. A mozgalomban ismerkedett meg kedvesével, [[Halda Aliz]]zal.<ref>[http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/h369.htm Halda Alíz országgyűlési képviselői adatlapja]</ref>
[[Révész Sándor]] monográfiája romantikus embernek mutatja be, aki hatalmi helyzetbe kerülve főnökéhez, [[Révai József (politikus)|Révai Józsefhez]] hasonlóan gorombán kioktató félelmetes funkcionárius, akinek kommunista hite azonban a cseh kommunista [[Rudolf Slánský]] [[1952]]-es, kivégzéséhez vezető koncepciós perét követően megrendül és kételyei a moszkvai orvosper következtében tovább erősödnek.
[[1954]]-ben [[Zürich]]ben, [[Bécs]]ben és [[Párizs]]ban volt tudósító és távollétében a [[Magyar Nemzet]]hez helyzeték át. Erről az útjáról Révész szerint azzal a tapasztalattal tért vissza, hogy nyugaton az életszínvonal jobb, mint itthon lefestették, ráadásul a proletárdiktatúra a nyugati államokhoz képest semmibe veszi a politikai szabadságot. Miután [[1955]] májusában a Lapkiadó Vállalat gyűlésén [[Rajk László]] rehabilitálását követelte, kizárták a [[Magyar Dolgozók Pártja|Magyar Dolgozók Pártjából]] (MDP). Ezután a Corvina Kiadó fordítója lett.
17. sor:
Gimes Miklós [[1956]]-ban már Nagy Imre körének egyik legradikálisabb tagja. Az év nyarán vissszavették az MDP-be.
Felesége emlékezése szerint 1956. október 23-án, amikor Nagy Imre visszatért [[Badacsony]]ból, miközben tetőfokára hágott a forradalmi hangulat, Gimes és más barátai megpróbálták rábeszélni Nagy Imrét, hogy vegyen részt a délutánra meghirdetett tüntetésben, hiszen a kormány élére való kerülése általános követeléssé vált, és így szabhatna medert az eseményeknek. Nagy Imre azonban a társaság nagy csalódására hallani sem akart erről, arra hivatkozva, hogy [[Mező Imre]] tíz nappal korábban figyelmeztette: [[Gerő Ernő]] provokációra készül ellene és szándékosan hagyja az eseményeket eljutni egy felkelésig, hogy aztán egyszerre csaphasson le az egész pártellenzékre.<ref>[http://www.jaky.hu/tori/Gimes%20Aliz_Provok%e1ci%f3.doc (Részlet Gimes Miklósné leveléből, amelyet a ''„Századvég füzetek”'' szerkesztőihez intézett. A kötet címe ''„Az igazság a Nagy Imre-ügyben”''. Budapest 1989. (doc)]</ref>
A forradalom napjaiban általa alapított [[Magyar Szabadság]] című lap szerkesztője [[Kende Péter]]rel, [[Kornai János]]sal, [[Lőcsei Pál (újságíró)|Lőcsei Pállal]] együtt. ''"Lapunk azért is küzd, hogy a független Magyarország – demokratikus Magyarország legyen"'' – írta Gimes a lapban október 30-án. ''"A nemzeti demokratikus forradalomnak s természetesen a Magyar Szabadságnak is teljes elvi szilárdsággal kell harcolnia a Rákosi–Gerő-klikk-féle politika minden maradványa ellen és az ellenforradalom minden jelentkezésével szemben"'' – folytatta.
47. sor:
* Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Zsidóság}}
| |||