„Gorove István” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Legobot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 1 interwiki link migrálva a Wikidata d:q1027636 adatába
TomcsyBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása
47. sor:
Gorove Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának és Rácz Mária-Magdolnának a fiaként született. Alsó iskoláit [[Szolnok]]on és [[Gyöngyös]]ön, az V. és VI. gimnáziumi osztályt (1831-33) a pesti piaristáknál, bölcseleti és jogi tanulmányait az egyetemen végezte, ahol az ifjuság körében tehetségeivel, szólásban való jártasságával és már akkor tekintélyes modorával nagy hatást gyakorolt.
 
Mikor a politikai köröket az ismeretes szólásszabadsági ügy tartotta izgalomban, ő a szólásszabadság mellett lelkesen harcolván, egyik tanárával összeütközésbe keveredett és elhagyta az egyetemet. Az 1839-40. évet a pozsonyi országgyűlésen töltötte, ahol az országgyűlési ifjúság vezéregyéniségei közé tartozott. Már ekkor foglalkozott az irodalommal és [[Magyarország]]on először ő mondotta ki a nagyobb közlekedési eszközöknek az állam részéről nyújtandó jövedelembiztosítása (garancia) nagy jelentőségű eszméjét. Első nagyobb útját barátja, Tóth Lőrinc társaságában 1842-43-ban tette [[Európa]] nyugati országaiban és alaposan tanulmányozta a művelt külföld politikai és államgazdasági viszonyait. Útja során számos érdekes ismeretséget kötött, többek közt Bowringgal, aki hazánk és irodalmunk iránt rokonszenvét késő öregségeig megtartotta; O'Connellel, a nagy ír agitátorral, Listtel a hires államgazdával, Mittermayerral, a nagy jogtudóssal, Aragóval, Thierssel, [[Victor Hugo]]val, az akkori [[Franciaország]] három legelső kitűnőségével a tudomány, a politika és a költészet terén.
 
A Magyar Tudományos Akadémia 1843. október 7-én levelező tagjává választotta, 1860. január 30-án pedig tiszteleti tagjai sorába emelte föl.
 
Politikai szereplését [[Heves megye|Heves megyében]] kezdette meg, ahol szónoklataival szintén kitűnt. Azonban csakhamar Temes megyébe költözött át. Itt atyjáról (aki 1839-ben halt meg) maradt igen szép örökségének felügyelete és rendezése mellett, nagy szorgalommal adta magát a nemzetgazdasági tudományok tanulására, aminek eredményét nemcsak megyei szónoklatokban tüntette fel, hanem hírlapi cikkekben is bemutatta. A közelismerés Temes vármegyében már 1843-44-ben az országgyűlésre követűl jelölte. Ekkor azonban Temes megyében a konzervatív párt győzött és ő az országgyűlésre be nem juthatott.
 
Csatlakozott a [[liberalizmus|liberális]] ellenzékhez és 1846-ban az országos [[Védegylet (reformkor)|Védegylet]], az éppen lelépő [[Kossuth Lajos]] helyébe igazgatójává választotta, mire ő [[Pest (történelmi település)|Pest]]re tette át rendes lakását. Az 1848-iki pesti országgyűlésre Temes megye egyik kerületéből küldetvén képviselőül, tartalmas és korrekt nyilatkozatai által kitűnő helyet foglalt el a házban, ahol ismeretes jeles tolláért jegyzőnek is választották. Az augusztus 3-ai ülésben ő tette a nevezetes indítványt a Frankfurtban egyesült Németországgal minél szorosabb kapcsolatba lépés iránt.
 
[[1849]]-ben részt vett a [[Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország)|Függetlenségi nyilatkozat]] megszövegezésében.
 
A miniszteri párthoz tartozott, és bár [[Batthyány Lajos]] bukása után Kossuth politikáját nem helyeselte, mint hű hazafi megjelent [[Debrecen]]ben és [[Szeged]]re is követte a kormányt. A [[világosi fegyverletétel]] után [[Törökország]]ba és innét [[Párizs]]ba menekült. [[1852]]-ben távollétében halálra ítélték, és – ''in effigie,'' azaz jelképesen – felakasztották. Csak nyolc évi külföldi tartózkodás után, 1857-ben tért ismét vissza hazájába engedéllyel. Akkor a közélet teljes pangásában nem tehetett jobbat, mint magányba vonulni és a gazdasága elhanyagolt ügyeit rendezni.
 
Az 1860. év ismét kiszólította magányából. Ekkor már többnyire Pesten lakván, az 1861. évi országgyűlésre Pest-[[Terézváros]]a küldötte képviselőül. Deák felirati javaslata mellett tartott beszéde (május 23.) általános figyelmet keltett. Az 1865. december 10-re összehívott országgyűlésen ismét mint Pest-Terézváros képviselője jelent meg és a [[Deák-párt]] törzskarának egyik tekintélyes tagja volt. Mint szónok nem szerepelt ugyan, de tevékeny részt vett az eszméket előkészítő értekezletekben és a nevezetesebb bizottságokban, különösen a közösügyiben.
[[Fájl:Andrássy-kormány.jpg|bélyegkép|240px|Gorove (a jobb alsó sarokban) az [[Andrássy-kormány]]ról készült portrén]]
Az [[Andrássy-kormány]]ban [[1867]]-es alakulásától [[1870]] májusáig a [[Magyarország földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztereinek listája|földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri tárcát]] vitte, majd átült a [[Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztereinek listája|közmunka- és közlekedésügyi miniszteri székbe]], amit a kormány [[1871]]-es lemondásáig látott el.
 
Az Ausztriával való viszonyokban mindig az önállóság szószólója volt, és szakmájában az ügykezelés magyarosítását erélyesen mozdította elő. A későbbi országgyűléseken Temes megye orczyfalvi kerületének képviselője volt. Majd kilépvén a miniszteriumból, a [[Deák-párt]] körének elnöke lett. Buzgó előmozdítója volt a Deák-párt és [[Balközép Párt]] fúziójának és a kettőből [[1875]]. [[március 1.|március 1-jén]] megalakult [[Szabadelvű Párt]] [[Tisza Kálmán]] miniszterelnökké történt kinevezésével ismét őt választotta elnökéül, mely tisztséget haláláig töltötte be. Utóda az elnöki székben [[Vizsolyi Gusztáv]], [[tolna megye]]i képviselő lett.<ref>[http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al_1886/197.htm Országgyűlési Almanach - Képviselőház (1886)]</ref>
 
A magyar gazdasági egyesületnél, melynek alapító tagja volt, 1843-tól a közgazdasági vitákban vett részt; az 1848. évi tisztujításkor és az 1864. február 3-án újra szervezkedő közgyűlésen választmányi taggá választatott; az ő elnöklete alatt tartották meg Pesten 1868-ban az első országos gazdakongresszust.
 
Az iparnak szintén lelkes pártolója volt, így nemcsak 1848 előtt volt buzgó tagja az akkor fennállott iparegyesületnek és működött az azzal kapcsolatban levő iparos mozgalmakban, hanem a hatvanas évek elején is egyike volt azoknak, akik [[Eötvös József]] báró elnöksége alatt a később fennálló országos magyar iparegyesület létesítésén közreműködtek.
 
A Magyar Tudományos Akadémiánál az atyjától létesített Gorove-alapítvány tőkéjét kiegészítette, hogy abból évenként száz aranyból álló pályadíjat lehessen kifizetni.
98. sor:
}}
{{Magyar vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Gorove Istvan}}