„Prizreni Liga” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a robot Adding: sv:Prizrenligan |
Nőnemű helynevek határozott alakba |
||
13. sor:
==A Liga tevékenysége==
Még 1878 júliusában Abdyl Frashëri buzdítására a Prizreni Liga memorandumot intézett a [[berlini kongresszus]]on tárgyaló nagyhatalmakhoz, amelyben arra kérték őket, hogy [[Bitola|Manastır]] központtal létrehozhassanak egy, az Oszmán Birodalmon belüli albán autonóm területet. Önkormányzatuk élén egy albánokból álló bizottság által kinevezett török kormányzó állna. A nagyhatalmak tudomást sem vettek a memorandumról, ekkor hangzott el [[Otto von Bismarck]] elhíresült megállapítása is: „Albán nemzetről pedig nem tudok” ''(„Ich kenne keine Albaner”)''. A kongresszuson végül Montenegrónak ítélték az albánok által országuk integráns részének tekintett [[Bar|Tivar]] és [[Podgorica]] városát, valamint [[Gusinje|Guci]] és [[Plav|
Augusztusban a berlini kongresszus bizottságot küldött a térségbe, hogy megrajzolják a török–montenegrói határt, abban bízva, hogy az albánokat a Porta rákényszeríti a kijelölt országhatárok elfogadására. Az oszmánok valójában felfegyverezték az albánok hadseregét, amely az időközben csatlakozott felkelőkkel és a török hadseregből kilépő albán katonákkal eddigre már 45 ezresre duzzadt. A Liga azonban hamarosan elveszítette a törökök rokonszenvét. A [[Ðakovica|Yakovába]] küldöttségbe érkezett [[Mehemet Ali]] pasát húszfős kíséretével együtt [[szeptember 7]]-én lemészárolták, miután nem értett egyet az albán felkelők elképzeléseivel. Másnap, [[szeptember 8]]-án merényletet követtek el [[Peć|İpek]] török kormányzója és tíz másik hivatalnok ellen. Az elkövetkező hónapokban további sorozatos támadások értek albán részről török hivatalnokokat és a montenegrói határvidéken állomásozó katonai csapatokat. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az albánok célja nem csupán az országukat fenyegető montenegróiak, szerbek és görögök elleni harc, hanem egyszersmind az elszakadás is az Oszmán Birodalomtól.
Az albánok egyre fokozták a nyomást Montenegróra, s [[1879]] elején már [[Podgorica]] megtámadását tervezték, februártól pedig már szerb fennhatóságú területekre is behatoltak. Áprilisban egy 4 ezres albán csapat kísérletet tett a szerbiai, de muzulmán lakosságú [[Kuršumlija|Kursumlia]] bevételére, de török segítséggel a szerbek [[április 24]]-ére visszaverték őket. Augusztus közepén azonban egy 8 ezres albán sereg ismét megjelent a szerb határnál, de fegyveres inzultusra ezúttal nem került sor. Mindeközben 9 ezres albán sereg állomásozott a déli határnál, ahol a görögök Janina bevételével fenyegettek. Északon, Guci és
==A Liga leverése==
A Porta még [[1879]]. [[december 15]]-én proklamációt intézett az albánokhoz, hogy a nagyhatalmi döntésnek megfelelően mondjanak le Guciról és
A török félelem hamar beigazolódott, 1880. [[augusztus 15]]-én a Liga vezetői Prizrenben kikiáltották Albánia függetlenségét, amelynek fővárosául [[Ohrid|Ohri]] városát jelölték ki. A török közigazgatási rendszert eltörölték, a török hivatalnokokat elűzték a Ligát támogató észak- és közép-albániai városokból. [[Szeptember 3]]-án a török külügyminiszter felszólította az albánokat a megadásra és Ulqin kiürítésére. Erre válaszul további 4 ezer albán felkelő vetette be magát a város falai közé, ezzel Ulqin védőinek száma megduplázódott. A nagyhatalmak csatahajói az [[Adriai-tenger]] felől blokád alá vonták a várost. A szultán leváltotta a tehetetlen [[Riza pasa|Riza pasát]], Albánia katonai kormányzóját, és a helyébe [[Derviş Turgut pasa|Derviş Turgut pasát]] állította, aki novemberben a Liga egy sor vezetőjét letartóztatta. [[November 22]]-én vezetésével megindult a 10 ezres szultáni sereg Ulqin alá, hogy kiverjék a városból a Prizreni Liga embereit. Véres csata után, [[november 24]]-én verték ki az albánokat a városból.
Decemberben Derviş Turgut pasa további albán vezetőket tartóztatott le, s a Porta tudatta a világgal, hogy a Prizreni Ligát felszámolták. Valójában azonban a mozgalom fő vezetői továbbra is a helyükön maradtak, és újraszervezték a Montenegró elleni harcot, Derviş pasára pedig kimondták a halálbüntetést. Az év utolsó napjaiban ismét elkergették a török hivatalnokokat Prizrenből, [[Peć|İpek]]ből és [[Szkopje|Üsküpből]], majd hosszas előkészületekbe fogtak, leginkább megfogyatkozott hadseregüket igyekeztek újjászervezni. [[1881]] február végén azonban egy a görög határnál állomásozó 4 ezres török csapattest indult meg [[
A liga hároméves működése felhívta a nagyhatalmak figyelmét arra, hogy Albánia igenis létezik és az albánok a jövőben sem hagyhatóak számításon kívül, és elérte, hogy Montenegró és Görögország javára az eredetileg tervezetteknél jóval kisebb albánlakta területeket szakítottak ki az Oszmán Birodalom testéből. Ezzel megteremtette a feltételeket Albánia lassú nemzetközi elismertetéséhez, valamint a későbbi ellenállási mozgalmak (pl. [[
==Belső hivatkozások==
|