„Cikkjelölt:Homokozó” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
26. sor:
A medveállatkákról az első feljegyzéseket J.A. Goeze készítette [[1773]]-ban és „kis vízimedvéknek” nevezte el őket. A ''Tardigrada'' tudományos nevet [[Spallanzani]] adta neki [[1776]]-ban, a név jelentése „lassan lépkedő”.
Világszerte előfordulnak, a [[Himalája]] 6000 m-es csúcsai fölött, a tengerek 4000 m-nél is mélyebb területein éppúgy megtalálhatók, mint a [[Sarkvidék|sarkvidékeken]] vagy az [[Egyenlítő]] környékén.
Leggyakoribb életterük a [[Zuzmó|zuzmók]] és [[Mohák|mohák]] alkotta életközösségek, de a világ bármely pontján fellelhetők, így homokdűnékben, mocsarakban, gleccserekben, kőfalakon, háztetőkön, óceáni üledékekben, hőforrásokban, radioaktív hőforrásokban, forró kénforrásokban, jég alatt, tengerparton, tengerben, édesvízben, ahol akár elérhetik a 25 000 állat/liter sűrűséget is.
Többnyire növényi nedveket szívogatnak, de előfordulnak köztük baktériumokat zsákmányolók, [[Élősködő|paraziták]] és egyéb ragadozók is. A ''Milnesium tardigradum'' például ragadozó. Vannak, amelyek korhadékevők, vagy olyanok, amelyek más medveállatkákkal táplálkoznak. Minden szerves anyag táplálék a számukra.
A szájnyílásból kilökhető ''stylet''ekkel (vékony szurony) szúrják föl a sejteket, ezek nedveit izmos garatjukkal szívják ki.<ref>http://soilbugs.massey.ac.nz/tardigrada.php</ref> A szuronyok valószínűleg az első szelvények karmaiból fejlődtek ki az evolúció során.
A fajok többsége váltivarú, megtermékenyítésük belső, fejlődésük közvetlen (lárvaalak nincs). Sokuknál még nem találtak hím egyedet, gyakori a [[szűznemzés]] (önmegtermékenyítés). 1-30 petét rakhatnak, amelyek 0,05 mm átmérőjűek. Sok faj a saját levedlett kültakarójába rakja a petéit, de vannak olyanok, amelyek egyenként rakják le különböző növényekre. A mohákon élő fajok petéi fogazottak, ez megakadályozza, hogy az esővíz elsodorja őket.
Hihetetlen túlélők, a Föld legellenállóképesebb élőlényei. Tökéletesen alkalmazkodtak minden környezettípushoz. Kedvezőtlen körülmények között cisztát (védőburok) képezhetnek, vagy a [[Kriptobiózis|kriptobiózis]] állapotába kerülhetnek.
Cisztaképzésnél a vízvesztés miatt kisebbé vált állat testéről a kutikula leválik, és tokot képez a test körül. Eközben a bőr köré vastag, új kutikula képződik. Ebben az állapotban nem viselik el a magas hőmérsékletet, viszont akár egy évig is kibírhatják táplálék nélkül.<ref> http://www.eoearth.org/view/article/156414/<
Kriptobiózis során testüket viasszal vonják be, lábaikat behúzzák, és hordó alakot vesznek fel. Anyagcseréjük ilyenkor a normálisnak kevesebb, mint 0,01%-ára, oxigénigényük 6 századrészére, testük térfogata pedig 50%-ára csökken. Nedvességtartalmuknak 99%-át is elveszíthetik. Mivel szinte teljesen ki vannak száradva, így szervezetükben nem tudnak megtelepedni a vírusok, baktériumok és a különböző szövetkárosító gombák, mivel ezek csak nedves környezetben képesek életben maradni. Ebben az állapotban nagymennyiségű [[Trehalóz|trehalózt]] tartalmaznak. Ez egy olyan cukor, amely a kiszáradást tűrő állatokra jellemző. A trehalózra azért van szükség, mert helyettesíti a sejtmembránokban a vízmolekulákat. A medveállatkák életműködései felfüggesztődnek. Ebben a formában akár 100 évig is életben maradhatnak élelem és víz nélkül. Ha újra nedvesség éri őket, néhány percen vagy néhány órán belül újra aktívvá válnak.
Egy múzeum gyűjteményéhez tartozó kiszáradt mohából előkerülő medveállatkát 120 éves tetszhalottság után sikerült feléleszteni.<ref> http://www.origo.hu/tudomany/elet/20000125szuperhosok.html</ref>
*'''Hőmérséklet''':
A medveállatkák kibírják a fagyást. A fagyás azért veszélyes, mert a testben lévő vízmolekulák kikristályosodnak, és a hegyes jégkristályok szétroncsolják a szerveket. De a medveállatkák testében olyan fehérjék vannak, amelyek felgyorsítják a fagyás folyamatát. Így a lassan képződő hegyes jégkristályok helyett sok apró kristály keletkezik, melyek már nem képesek szétroncsolni a sejteket.
A medveállatkákkal nagyon sok kísérletet végeztek, hogy megfigyeljék ellenállóképességüket. 100°C-os levegőn 6 óráig is kibírják, 151°C-os forró levegőn néhány percig. 20 hónapig életben maradnak -200°C-ra lefagyasztva, és 8 órán át kibírják -272 °C-on, amely megközelíti az [[Abszolút nulla fok|abszolút nulla fokot]]<ref> http://www.tippnet.rs/jopajtas/pdf12/jp_12.pdf</ref> Folyékony nitrogénben (-196°C), és folyékony héliumban (-270°C) sem pusztulnak el. Elviselik, ha 15 perc alatt -190°C-ról +151°C-ra melegítik őket. Túlélik a forrásban lévő vízben, és a forrásban lévő alkoholban való fürdetést.<ref>://www.biodiversityexplorer.org/metazoa/tardigrades/</ref>
▲Ebben az állapotban nem viselik el a magas hőmérsékletet, viszont akár egy évig is kibírhatják táplálék nélkül.<ref>http://www.eoearth.org/view/article/156414/</ref>
*'''első'''
*második
| |||