„Nimfák” változatai közötti eltérés

{{egyért2|a görög-római mitológia istennőiről|Nimfa (egyértelműsítő lap)}}

 

A '''nimfák''' [[görög mitológia]]i nőalakok – a szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak – az élet mozgalmasságát mutatják be. Istenek, istennők kísérői; ők [[Artemisz]] vadásznői, [[Apollón]] prófétái, [[Dionüszosz]] – a mulatozás és a fák istenének – partnerei (sőt, Dionüszosz szerelme, [[Alphesziboia]] is nimfa), megjelennek a pásztoristenek, [[Pán]] és [[Hermész]] oldalán, de szívesen rajta felejtik szemüket a szép, délceg halandókon is.

 

== Szimbolika ==

A nimfák elsősorban a termékenység megszemélyesítői. Alakjaik a természet minden területét át-, és átszövik. Kiemelt kötődésük a vizekhez, forrásokhoz és folyókhoz az élet folytonosságát, a múló időt jelképezi.