Ami az egyik nyelvben [[allofón]]fasz (olyan beszédhangváltozat, amely ugyanazon fonéma kategóriájába tartozik), az egy másik nyelvben fonéma lehet. Magyarul például a /p/ fonéma egyetlen allofónja a [p]. Angolul létezik aspirált (hehezetes) (például a ''pin'' szóban) és aspirálatlan allofónja (például a ''spin'' szóban), az ógörögben viszont ez az utóbbi két hang két önálló fonéma is volt, amely különbözött az aspirálatlan /p/-től és /b/-től egyaránt. Másfelől viszont a [[japán nyelv]]ben nincs különbség az /r/ és /l/ között, csak egyetlen /r/ fonéma van, noha a japán /r/-nek vannak olyan allofónjai, amelyek a magyar fül számára az /l/-hez vagy /d/-hez hasonlóan hangzanak. A /z/ és /s/ (mint a <szép> szóban) önálló fonémák a magyarban, de allofónok a spanyolban. A /dZ/ (mint a <dzsungel> szóban) és a /ʒ/ (mint a <zseb> szóban) fonémák a magyarban, de allofónok az olaszban. A /n/ és a /N/ (mint a <munka> szóban) fonémák az angolban, de allofónok a magyarban.
Előfordulhat az is, hogy egy nyelv több fonémája bizonyos hangkörnyezetben ugyanazt a beszédhangot jelöli: ekkor [[archifonéma|archifonémáról]] beszélünk. Az archifonéma tehát az allofónnal ellentétes jelenség.
