„Arisztotelész logikája” változatai közötti eltérés

: ''„Én anyagnak nevezem, ami önmagában se nem valami, se nem mennyiség, se más olyasmi, amikkel a létezőt szoktuk meghatározni. Mert van valami, amiről állítani szokták e határozmányok mindegyikét, aminek léte azonban különbözik ezen állítmányok mindegyikétől. A határozmányokat ugyanis a szubsztanciáról állítjuk, ezt pedig az anyagról. Ennélfogva a végső magábanvaló létező nem lehet se valami, se mennyiséggel, se más egyéb határozmánnyal felruházott, de nem lehet ezek tagadása sem, mert hiszen a tagadás is csupán esetlegesen illetheti meg a végső létezőt”.'' <center> ''([[Arisztotelész]]:'' '''''Metafizika''''', ''1029a)'' </center>

 

 

A szubsztanciáról itt és a következő részben elsősorban a [[formális logika]] szempontjából írtunk, bővebben és egyéb vonatkozásokról lehet még olvasni [[Katégoriák#A szubsztancia és az akcidens|például itt]], [[Katégoriák#A szubsztancia tulajdonságai|még többet itt]] és [http://wikisource.org/wiki/Kateg%c3%b3ri%c3%a1k#5._.5B_A_szubsztancia_.5D (Arisztotelész eredeti megfogalmazásában) itt].

Az ''Organon,'' jelenlegi formájában, felfogható a formális logika üdvtörténetének is, mely a nyelvi aporiák gyűjtögetése (Katégoriák, Szofisztikus cáfolatok) és a dialektikai szőrszálhasogatás útjáról lelépve a kvázi-matematikai szillogisztika megteremtőjévé avatta Arisztotelészt (az ''Organon'' legutolsó fejezeteiben, az ''Analitiká''kban). Azonban ez a kép, ha nem is teljesen hamis, nem is teljesen igazságos. Egyáltalán nem bizonyos például, hogy az ''Organon'' fejezetei ebben a sorrendben születtek. Sőt lehetséges, hogy a logikai szempontból (nem teljesen jogosan) jelentéktelennek tartott, álérvekkel és álbizonyításokkal foglalkozó Szofisztikus cáfolatok volt az ''Organon'' legkésőbb írt, fő része; annyi bizonyos, hogy Arisztotelészt ilyesfajta problémák motiválták a szillogisztika kidolgozásában &ndash; bár abszolúte tudatában volt annak, hogy a szillogisztikával nagyon fontos dolgot fedezett fel (erről itt ^{[q:Arisztotelész#valahol]} ír is). A helyzet hasonló, mint [[Gottlob Frege]] esetében, aki nemhogy fel akarta fedezni a ''[[Fogalomírás]]''t, hanem kezdetben, mint írja, teljesen idegenkedett tőle, őt is olyan szempontok vezették, melyeket ma amatematikusnak is lehet (bár nem kellene) mondani. Nem tartozik ide, de érdekes, hogy a formalizmus megválasztásában mindkettejükre hatással volt a korabeli matematika: Fregére az analízis, Arisztotelészre pedig a korabeli arányelmélet Néha pl. a ''Metafiziká''ban ellentmond az ''Organon'' megállapításainak: mindkét megállapítás arisztotelészi logika, de melyik az „igazi”? A mi számunkra az ''Organon''ban foglaltak számítanak etalonul, tehát ilyen értelemben fogunk arisztotelészi logikáról beszélni.

 

 

A korai, görög logika történetét (a sztoikus logika kivételével), különösen pedig az Arisztotelészi szillogisztika témakörét sokan feldolgozták különféle szempontok szerint (pl. Łukasievits vagy Ruzsa Imre). Az egyik legjobb áttekintés [[magyar nyelv]]en az Organon magyar kiadásának előszavában található (© Szalai Sándor).