„Alfred Döblin” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
'''Alfred Bruno Döblin''' ([[Stettin]], [[1878]]. [[augusztus 10.]] – [[Emmendingen]], [[1957]]. [[június 26.]]) [[németek|német]] [[orvos]] és [[író]] volt.
 
Döblin polgári zsidó családból származott. Apja a szabó és boltos Max Döblin, édesanyja pedig Sophie Freudenheim volt. 12 éves korában apja elhagyta a családot és második feleségével Amerikába emigrált. Anyja 1888-ban [[Berlin]]be költözött. A nehéz anyagi körülmények miatt Döblin csak 1900 szeptemberében érettségizett. A berlini egyetem [[orvostudomány]]i karának lett hallgatója és [[filozófia|filozófiát]] is tanult. 1905-ben doktorált Freiburgban. 1905-től 1930-ig eleinte a [[pszichiátria|pszichiátrián]] dolgozott, [[Regensburg]]ban, [[Breisgau Freiburg ]]ban ill. Berlinben, majd Berlinben háziorvos is lett (Frankfurter Allee 340., a berlini Alexanderplatz közelében), ahol 1933-ig praktizált. 1910-től kezdett el íróként is tevékenykedni egy új [[expresszionista]] [[újság]] számára, melyet ''Herwarth Walden'' alapított és melynek címe „[[Der Sturm]]“ volt. [[Heinrich von Kleist]], [[Friedrich Hölderlin]] és [[Friedrich Nietzsche]] voltak irodalmi és filozófiai példaképei ebben az alkotói időszakban. Az első írók közé tartozott, akik felismerték az új médium, a rádió nyújtotta lehetőségeket. A szintén zsidó származású ''Erna Reiss'' (1888 – 1957) lett a felesége 1912-ben, a házaspárnak négy gyermeke született. Az [[első világháború]]ban Döblin tábori orvos volt, ekkor kezdte el [[Wallenstein]]ről szóló regényét. A háború után több újságban írt [[röpirat]]okat és [[glossza|glosszát]], lelkesedett a [[Nagy Októberi Szocialista Forradalom]]ért, propagálta a [[szovjet]] mintájú [[tanácsköztársaság]] létrehozását Németországban, agitált a [[kapitalizmus]] ellen.
 
1933-ban menekülnie kellett a nácik elől. 1936-ban francia állampolgár lett, de 1940-ben újra menekülnie kellett, ezúttal az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba. De ott nem találta helyét, nem volt sem ismert sem ünnepelt író. Egy rövid ideig volt szerződése ugyan az [[MGM]]-mel, de később heti 18 dollár munkanélküli segélyből tengette életét. Ebben az elszigeteltségben katolikus lett, konvertált. Visszatért Európába, 1945-ben Franciaországba, majd francia tisztként 1946-ban Németországba. A többi emigránshoz hasonlóan őt is bizalmatlanság vette körül, elutasításban volt része és már nem tudott érvényesülni. A háború mindent megváltoztatott. A háború utáni Berlin már más világ volt, mint a 20-as években. Az emigrációban írt könyveit kiadták ugyan ekkor már Németországban is, de kevesen vásárolták és még kevesebben olvasták. Nem az [[expresszionizmus|expresszionista]], többsíkú, rohanó, zaklatott stílus tudott támaszt nyújtani a háború megannyi szörnyűsége után. 1953-ban Döblin újra Párizsba költözött. Régi barátjának [[Theodor Heuss]]nak (volt [[németek|német]] [[köztársasági elnök]] ) címzett levelében írta: „Ich bin in diesem Lande, in dem ich und meine Eltern geboren sind, überflüssig” (Ebben az országban, ahol én és szüleim születtek, fölöslegessé váltam). Súlyos betegen, 1957. június 26-án ott halt meg. Egy évvel korábban jelent meg utolsó regénye „Hamlet oder Die lange Nacht nimmt ein Ende“ (Hamlet avagy a hosszú éjszaka véget ér), de csak az [[NDK]]-ban.