„Örsúr nemzetség” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
4. sor:
A nemzetséget [[Anonymus]] leírása említette először,: ''"Acsád fia, a [[honfoglalás]] idejében [[Árpád vezér]]től, ki seregét a Nyárádig vezette, [[Kács]] (Casu) vidékén nagy földet kapott szállásul s utóbb a Nyárád forrásánál az Örsúr várának nevezett erősséget építtette."''
 
Az Anonymus által említett első [[11. század]] körül épült [[Örsúr vára|Őrsúr várat]] a régészek a [[Sály]] feletti hegy fennsíkjának északi végében tárták fel. Ezt később valami ok miatt elhagyták, és Kácson építették fel új nemzetségi központjukat. A Sály fölötti első Örsúr vár közelében épült fel később, valamikor a [[12. század]]ban [[Latorvár]] is.
A Bükk alján, dél Borsodban letelepedett Örs törzs vezető nemzetségének első személyisége ''Kacsu'' (Casu) lehetett, az ő nevét őrzi Kács település, ahogy például az Aba nemzetségnél Pata nevét (Gyöngyöspata). A törzs többi tagja a fejedelmi kíséret részeként az ország különböző tájain telepedett le; így a Kárpát medencében (Sándorfi György alapján) megközelítőleg 30 helynév őrzi az Örsök emlékét:
 
A Bükk alján, dél Borsodban letelepedett Örs törzs vezető nemzetségének első személyisége ''Kacsu'' (Casu) lehetett, az ő nevét őrzi Kács település, ahogy például az Aba nemzetségnél Pata nevét (Gyöngyöspata). A törzsnemzetség többiitt tagja[[Kács]]on aépítette fejedelmifel kíséretnemzetségi részekéntvárát azés ország[[bencések|bencés]] különbözőmonostorát, tájain telepedett le; ígymely a Kárpát medencében (Sándorfi György alapján) megközelítőleg 30 helynévnemzetség őrzitemetkezési azhelyéül Örsökis emlékét:szolgált.
A nemzetség tagjai már a korai időkben több családra bomlottak, valószínű, hogy a Sály felett felépült násodik erősség; ''Latorvár'' a nemzetség Sályi ágáé lehetett.
 
BirtokaiAz Örsök birtokai nagyrészt [[Borsod vármegye|Borsod]]ban és [[Szabolcs vármegye|Szabolcs]]ban feküdtek de valamint [[Veszprém vármegye|Veszprém]]-, éd [[Zala vármegye|Zala vármegyékben]] feküdtek.
 
Az ŐrsúrA nemzetség címerállata a sólyom volt, mely totemisztikus emlékeket őriz; a család egykori állatősére utal, akitől az állítólag eredetét vette.
Az Örösúr, Örsúr nemzetség első okleveles említése [[1230]]-ból maradt fenn, melyben [[IV. Béla]] király a királyi javak visszaszerzésére bizottságot hozott létre, e négytagú bizottságnak tagja volt Lőrinc fia Miklós (de genere Vrs) is.
1248-ban [[Cserépfalu|Cserép]] határjárásánál említették; ekkor leírták, hogy ''Cherep falu (villa) határos de genere Verusur, illetve a kácsi monostor földjével'', 1249-ben pedig Örösúr (Wrswr) formában tűnt fel, mikor az e nemzetséghez tartozó Csépán fiai, Csépán és Márkus, Kristóf fia Tybolt és Miklós fia Lőrinc a közös Szalonna birtokból eladták 100 ezüst Márkáért Tékusz ispánnak és testvéreinek: Bothnak és Baachnak a Zsíros és martonyi földeket, az eladásba a szomszédok is beleegyeztek. E Miklós utódai nevezték később magukat Szalonnai (de Szalonna) néven.
 
1291-ben a [[Geszt]]en birtokos Iván fia László (de Geszt), valamint Mihály és atyja Miklós comes, Váraljai Lőrinc és János (Jákó) voltak az [[Kácsi apátság|apátság]] kegyurai.
 
1292-ben egy oklevél szerint az utód nélkül elhalt Örs comes [[Tiszaörs]]i birtokát az egri káptalanra hagyta, ezt a király is jóváhagyta. Még ez évben a kácsi monostor kegyurai, vagyis a nemzetség tagjai (de genere Wereswr): Geszti, Szalonnai és Váraljai nemesek beleegyeztek, hogy a monostor apátja - "nyomorúságos helyzete miatt" - eladja a monostor bogorbesenyői (mező-kácsi) birtokát tartozékaival együtt.
 
1339-ben, majd 1347-ben és végül 1381-ben a nemzetség tagjai megosztoztak az eddig közösen használt birtokaikon. Az 1381-es birtokmegosztó oklevelet [[Garai Miklós]] nádor a [[Sajókaza]]i évi nádorgyűlésen állította ki.
 
1413-ban János egri kanonok Daróczi Tyboldy fia Mihály fia Lászlót felkérte, hogy mutassa be neki Detre nádor 1399-ben Visegrádon kelt oklevelét.
 
Az Örsúr nemzetség borsodi családai (ágai) voltak a 16. században: Sályi család, annak kihalása után a birtok a nemzetség többi tagjaira és a Daróczi (de Daróc) családra szállt. Rajtuk kívül még a Tyboldi, Geszthy, Szalonnai, Váraljai családok.
 
 
Az Örs törzs többi tagja a fejedelmi kíséret részeként az ország különböző tájain telepedett le; így a Kárpát medencében (Sándorfi György alapján) megközelítőleg 30 helynév őrzi az Örsök emlékét:
 
* Bács-Bodrog megyében: [[Örs]], Örspuszta ([[Palánka (Szerbia)|Palánka]])
22 ⟶ 46 sor:
* Torontál megyében: Örspuszta
* Zala megyében: Kisörs, [[Kővágóörs]], [[Alsóörs]], [[Felsőörs]]
 
A nemzetség a [[11. század|11]]-[[12. század]]ban mintegy 20 községet birtokolt Borsod vármegyében, és itt [[Kács]]on építette fel nemzetségi várát és [[bencések|bencés]] monostorát, mely a nemzetség temetkezési helyéül is szolgált.
 
Birtokai nagyrészt [[Borsod vármegye|Borsod]]ban és [[Szabolcs vármegye|Szabolcs]]ban feküdtek de [[Veszprém vármegye|Veszprém]]-, [[Zala vármegye|Zala vármegyékben]] feküdtek.
 
Az Őrsúr nemzetség címerállata a sólyom volt, mely totemisztikus emlékeket őriz; a család egykori állatősére utal, akitől az állítólag eredetét vette.
Az Örösúr, Örsúr nemzetség első okleveles említése [[1230]]-ból maradt fenn, melyben [[IV. Béla]] király a királyi javak visszaszerzésére bizottságot hozott létre, e négytagú bizottságnak tagja volt Lőrinc fia Miklós (de genere Vrs) is.
1248-ban [[Cserépfalu|Cserép]] határjárásánál említették; ekkor leírták, hogy ''Cherep falu (villa) határos de genere Verusur, illetve a kácsi monostor földjével'', 1249-ben pedig Örösúr (Wrswr) formában tűnt fel, mikor az e nemzetséghez tartozó Csépán fiai, Csépán és Márkus, Kristóf fia Tybolt és Miklós fia Lőrinc a közös Szalonna birtokból eladták 100 ezüst Márkáért Tékusz ispánnak és testvéreinek: Bothnak és Baachnak a Zsíros és martonyi földeket, az eladásba a szomszédok is beleegyeztek. E Miklós utódai nevezték később magukat Szalonnai (de Szalonna) néven.
 
1291-ben a [[Geszt]]en birtokos Iván fia László (de Geszt), valamint Mihály és atyja Miklós comes, Váraljai Lőrinc és János (Jákó) voltak az [[Kácsi apátság|apátság]] kegyurai.
 
1292-ben egy oklevél szerint az utód nélkül elhalt Örs comes [[Tiszaörs]]i birtokát az egri káptalanra hagyta, ezt a király is jóváhagyta. Még ez évben a kácsi monostor kegyurai, vagyis a nemzetség tagjai (de genere Wereswr): Geszti, Szalonnai és Váraljai nemesek beleegyeztek, hogy a monostor apátja - "nyomorúságos helyzete miatt" - eladja a monostor bogorbesenyői (mező-kácsi) birtokát tartozékaival együtt.
 
1339-ben, majd 1347-ben és végül 1381-ben a nemzetség tagjai megosztoztak az eddig közösen használt birtokaikon. Az 1381-es birtokmegosztó oklevelet [[Garai Miklós]] nádor a [[Sajókaza]]i évi nádorgyűlésen állította ki.
 
1413-ban János egri kanonok Daróczi Tyboldy fia Mihály fia Lászlót felkérte, hogy mutassa be neki Detre nádor 1399-ben Visegrádon kelt oklevelét.
 
Az Örsúr nemzetség borsodi családai (ágai) voltak a 16. században: Sályi család, annak kihalása után a birtok a nemzetség többi tagjaira és a Daróczi (de Daróc) családra szállt. Rajtuk kívül még a Tyboldi, Geszthy, Szalonnai, Váraljai családok.
 
==Források==