„Japán buddhista művészet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
19. sor:
[[File:Muroji Gojyunotou.jpg|left|thumb||A Muródzsi pagodája]]
A Singon rend a Kii-hegység területére, például a [[Kója-hegy]]re építtette templomait, távol az udvartól, és a főváros laikusaitól. Az építészeknek így az építkezés számos elemét újra kellett gondolni, és módosítani a terveket a természeti adottságokat figyelembe véve. Így váltotta fel a ciprsufakéreg tetőket a kerámia tetőcserép, kerültek a földre padlózatként szolgáló deszkák, és alakítottak ki egy külön helyiséget a főszentély előtt a laikusok számára, ahol ők is leróhatták tiszteletüket. A kora Heian-korra jellemző Singon templomok jellegzetességei talán a 9. században épült Muródzsi templomnál figyelhetőek meg legjobban.
A Fudzsivara-korban a '''Tiszta Föld buddhizmus''', mely Amida buddha hívőinek körében könnyed megváltást ígért, igen népszerűvé vált. A korszak a [[Fudzsivara család]]ról kapta nevét, melynek tagjai régensekként az akkori Japán legnagyobb hatalommal rendelkező személyei voltak. Ezzel egyidejűleg a kiotói nemesség körében kialakult egyfajta odaadás a művészi törekvések iránt. [[Fájl:Byodo-in Uji01pbs2640.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Főnix csarnok]]A [[Bjódóin]], azaz a Főnix csarnok Udzsiban egy, a Fudzsivara-korszak idején keletkezett Amida csarnok. A keletre néző, mesterséges tavon álló építmény középső, négyzet alakú épületéhez északról és délről egy-egy L alakú, a nyugati oldalról pedig egy egyenes folyosó csatlakozik. A csarnokban egy lótusztalapzaton ülő, lakkozott és aranyozott '''Amida Buddha''' szobor található, mely '''Dzsócsó''' műve, aki népszerűvé tett egy olyan kínai technikát, melynek lényege, hogy kisebb, megmunkált darabokból állítanak össze egy nagyobb szobrot. Ez kevesebb szabadságot adott egy-egy szobrásznak a részletek kidolgozása terén, de ugyan akkor rá is kényszerítette őket, hogy megtanulják ezen határok között kifejezni magukat. Amellett, hogy így jóval letisztultabb szobrok készültek, lehetőség volt arra, hogy egyszerre több segéd is dolgozzon ugyan azon a szobron, ami jelentősen felgyorsította a munkafolyamatot, így a mesternek maradt a tökéletesítés. Nem utolsó sorban a technika rendszerezett arányok használatához vezetett, mivel ez felgyorsította a munkafolyamatot és az elkészült mű megformálását. A csarnokban továbbá fehér falakra erősített, 52 kis bódhiszattva szobor látható, illetve az úgynevezett [[jamato-e]], azaz „japán stílusú festészet” egy korai alkotása, mely az amidista mennyországot ábrázolja, ugyan akkor a Nyugat-Japánra jellemző táj is felismerhető benne.
Dzsócsó stílusa és a munkamegosztás elképzelése is hamar népszerűvé vált a szobrászok körében, s Japánban a következő 150 évben egyre többen igyekezték iskolájának stílusát átvenni, ameddig a japán szobrászat meg nem újult a [[Kamakura-kor]]ban.
==Kamakura-kor==
Japánban a 12. század végén számos polgárháború dúlt a rivális családok egymásnak feszülése végett, mely a feudalista [[Kamakura-bakufu]]/Minamoto-sógunátus megalakulásához vezetett. A győztes [[Minamoto család]] politikai központjaként Kamakurát jelölte ki, innen ered a sógunátus és a korszak neve is. A császár Kiotóban maradt, de csak bábként, s a tényleges hatalom a sógunátus kezébe került. A korszakban Japán ismét felvette kulturális kapcsolatait '''Kínával''', és a japán buddhizmus két leghangsúlyosabb ágává a [[Zen buddhizmus]], és a '''Tiszta Föld buddhizmus''' erősödött.
A Kamakura pártfogókhoz közelebb álltak a realisztikus és naturalista szemlélet módok a művészet terén, amit a buddhista szobrászaton belül a Kei iskola testesített meg. Az iskola fejlődésére erőteljes hatással volt '''Dzsócsó, Kakudzsó, és fia, Raidzsó''' művészete. Hármukat szokták az iskola alapítóinak nevezni, de meg kell jegyezni, hogy a Kei iskola Unkei és Kókei mesterek nélkül nem alakult volna meg 1200 körül.
[[File:Todaiji Nandaimon Ungyō.jpg|right|thumb|Kongórikisi]]
A korszak legismertebb és elismertebb szobrászának '''Unkei''' mestert tekintik. Az ő nevéhez köthető a Tódaidzsi bejáratát védő két, hatalmas '''Kongórikisi''' szobor, valamint a [[Kófukudzsi]]ben található indiai papok, '''Mudzsaku''' és '''Szesin''' szobrai is, melyek már egy új, portré-jellegű, realisztikus ábrázolásmódot jelenít meg a szobrászatban. Mindkét életnagyságú szoboralak papi öltözéket visel, mely realisztikusan keretezi testüket, s minden szögből tökéletesen meg vannak munkálva. Mudzsaku ábrázolásában egy vékony férfit láthatunk, aki valamilyen szent, szövetbe csavart tárgyat kezel. Arcvonásai megfontoltságot és kimértséget tükröznek. Szensin ellenben úgy tűnik, mintha egy beszélgetés közben lenne épp megörökítve, amiben gesztikulálással erősít szavaira. Egész alakja ellensúlyozza a komoly Mudzsakut.
A Genpei-háború során 1180 és 1185 között Nara és Kiotó prefektúra számos városa elpusztult, s a Kei iskolának adatott meg, hogy Nara legnagyszerűbb templomait, a Kófukudzsit és a [[Tódaidzsi]]t renoválják. A törekvés vezéralakja '''Csógen''' szerzetes volt, aki háromszor is járt Kínában az ottani szobrászat vizsgálatának céljából. A Tódaidzsi restaurációja több generáción átívelő esemény volt, mely nagyjából 1180-tól 1212-ig tarthatott, és melynek során számos elemet átemeltek a kínai '''Tang''' és '''Szung''' stílusokból, miközben igyekeztek hűek maradni a hagyományokhoz.
A Kamakura-kor legnépszerűbb festményei a felemelkedő Amida Buddhát ábrázolják. A Tiszta Föld buddhizmusának alaptétele, hogy mindössze Amida nevének ismételgetésével is lehetséges a reinkarnáción keresztül eljutni a Tiszta Földre, így a haldokló szobájának falára Amida buddhát ábrázoló tekercseket tettek, hogy az Amida mantra ismételgetésének segítségével megmenthesse magát.
Ebben a korban új buddhista rendek is megjelentek, név szerint a '''Kegon''' és a [[Nicsiren-buddhizmus]], melyek népszerűvé is váltak. Ezektől a rendektől számos különböző műfajú festmény származott a Kamakura-korban, többek között a Szuidzsako festmények is, melyek megpróbálták megbékíteni a buddhizmust és a sintót azáltal, hogy a sintó istenségeket Buddha korai manifesztációjaként ábrázolták. Az olyan munkák, mint a '''Kagon Engi Emaki''' - mely könyv azért készült, hogy a bonyolult kínai karakterek megértését segítse illusztrációk segítségével – népszerűbbé váltak az egyszerű emberek körében. Az [[Emakimono]], azaz tekercsképek szintén arra szolgáltak, hogy Buddha életét, és a fontos buddhista vezetők történeteit meséljék el.
==Muromacsi-kor==
| |||