„Vörös Csillagkeresztes Lovagok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
8. sor:
Nem ismert a rend megalapításának pontos időpontja. Valószínűsítik, hogy valamikor az első [[keresztes hadjárat]]ok idején alakult, a [[12. század]] környékén. Ezen rend lovagjai harcoltak, betegeket ápoltak, valamint védelmezték és támogatásban részesítették a szláv zarándokokat. Feltételezések szerint más lovagrendeknél kevésbé voltak szervezettek, így csekélyebb jövedelemmel is rendelkeztek. Ebből kifolyólag keletről [[Európa|Európába]] települtek át ismeretlen időpontban. 1217 körül már [[Csehország]]ban találjuk őket, Ponitzke (vagy Porzicz) faluban vásároltak egy kisebb birtokot maguknak.
Az ismert Vörös Csillagkeresztes Lovagok rendje a prágai Szent Ferenc ágostonos konventből jött létre, 1233-ban Prágai Szent Ágnes itt nyitott kórházat. 1234-ben védlevelet kaptak [[Vencel cseh király]]tól, ezt 1237-ben [[IX. Gergely pápa]] bulláva erősítette meg. A rend elsődleges feladata a betegek ápolása, valamint a lelkipásztorkodás volt. 1251-ben [[IV. Ince pápa]] újból elismerte a rendet, valamint Ágnes kérésére egy hatágú csillagot rendszeresített a lovagok vörös keresztjéhez, ezt a kereszt alatt hordták. (Eme vörös csillag Albertus Sternberg, akkori nagymester családi címeréből származik.) 1255-ben [[II. Ottokár cseh király|II. Przemysl Ottokár király]] kiváltságokkal is felruházta a rend tagjait, egyúttal [[Prága]] városát jelölte ki a nagymester székhelye gyanánt. A
Az időközben nagy vagyonra szert tett lovagok a következő évszázadok folyamán Cseh-, [[Morvaország|Morva-]], [[Lengyelország]]ban, [[Litvánia|Litvániában]] és [[Ausztria|Ausztriában]] is letelepedtek. [[X. Kelemen pápa]] 1675-ben megerősítettek statutumukat, kiváltságaikat pedig 1699-ben [[II. Lipót császár]].
26. sor:
Az utolsó csillagkeresztes várplébánoss címet [[Hoffmann Móric]] viselte. 1867. június 8-án [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] megkoronázása, az udvar gyakori látogatásai Budán és [[Gödöllő]]n, [[Mária Valéria]] születése és keresztelése Budán, valamint az országgyűlésnek a Várban történt ünnepélyes megnyitói a közvélemény figyelmét ráterelték a budai Szent Zsigmond templomra, valamint az ott tevékenykedő „idegen” plébánosra. Innentől fogva egyre szélesebb körben vitatták 1723. évi 96. törvénycikket, ugyanis az ebben foglalt rendelkezéséket a Vörös Csillagkeresztes Lovagok rendre semmibe vették, pl. fennállásuk során egyetlen magyar tagja sem dolgozott Budán, azt is valószínűsítik, hogy egyáltalán nem is volt ilyen tagja a rendnek. Mindezeket ellenére a tagokat bőségese elhalmozták bizalommal, tisztelettel, ajándékokkal és kiváltságokkal. A Vörös Csillagkeresztes Lovagok nem váltak magyarrá, számtalan mulasztást elkövettek. A magyar sajtó több alkalommal is azt követelte, hogy az idegen lovagok helyére a magyar papok kerüljenek a magyar királyi udvarnál. 1882. március 9-én Hoffmann Móricot kinevezték a bécsi Karlskirche plébánosává, valamint az ottani rendház kommendátorságával is felruházták. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a közvélemény nyomása elérte, hogy Ferenc József a felmentette lovagokat a várlakbeli lelkészség ellátási kötelezettsége alól, a Szent Zsigmond-prépostságtól, a Szent Jobb őrzésétől, egyúttal azt is elrendelte, hogy a plébániára, valamint a Szent Jobb őrzésére innen kezdve a világi klérus tagjai által javasolt, csakis magyar honpolgárokat nevezzenek ki. 1882. május 27-én budai várlakbeli plébánosi tiszttel, valamint a Szent Jobb őrzésével Maszlaghy Ferencet bízta meg a király.
A rend jelvénye 1713-ig aranyszegélyű és vörös zománcozású, illetve vörös selyemből készült, aranyhímzéssel díszített latin horgonykereszt, amelynek alsó keresztszára erősen meghosszabbított. Ezen egy vörös színű hatágú csillag lóg. 1714 u. a hasonló kivitelű rendjelvényben [[máltai kereszt]] látható.
==Jegyzetek==
| |||