„II. Sándor orosz cár” változatai közötti eltérés

Sándor ellen [[1866]] áprilisában egy fiatal nemes, Dmitrij Karakozov merényletet kísérelt meg. Hiába tett ezután szinte mindenki hűségesküt a cárnak, és hiába tartottak rengeteg hálaadó imát Sándor megmenekülése miatt, a cárt ez, valamint a lengyel felkelés nagyobb óvatosságra intette. Egyre több konzervatív minisztert nevezett ki (például Dmitrij Tolsztoj grófot a közoktatási, és K. I. Pahlent az igazságügyi miniszteri posztra), és egy [[1866]]–[[1867|67]]-es törvényben korlátozta a zemsztvók hatalmát. A reformok azonban más területeken tovább folytatódtak.

 

[[Fájl:Arrival of Tsar Alexander II, Bucharest, 1877.jpg|thumb|right|250px|II. Sándor látogatása [[Bukarest]]ben, 1877-ben]]

A cárt nagyon aggasztották az [[1860]]-[[1861|61]]-es lengyel tüntetések, ráadásul [[Szentpétervár]]on „rebellis gyújtogatók” (ahogy a sajtó nevezte a sorozatos tűzesetek okozóit) ténykedtek. A lengyelek [[1862]]-ben bizonyos fokú autonómiát kaptak, azonban ezzel számos, teljes függetlenséget követelő lengyel nem volt megelégedve. A függetlenséget követelők vezetőit besorozással próbálták ártalmatlanná tenni, azonban ez [[1863]] januárjában felkelést eredményezett. A zavargások hamar átterjedtek [[Litvánia]], [[Fehéroroszország]], és [[Ukrajna]] egyes részeire, és az elfojtásuk 15 hónapot vett igénybe.