„Japán buddhista művészet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{magyaros|japán}}
48. sor:
A '''sigadzsiku''' egy újabb stílus, mely a Muromacsi-korban fejlődött ki. A sigadzsiku gyökerei szintén Kínában lelhetőek fel, s lényege, hogy az adott festményt valamilyen költemény is kíséri. Híres példa a Hjónendzu tekercs, mely Kiotóban található a '''Mjóshindzsi''' templomban. A festmény egy festő szerzetes, '''Dzsoszecu''' alkotása, és összesen 31 verset mutat be, melyek a kép fölött helyezkednek el. A kép előterében egy kulacsot szorongató ember látható a folyóparton, aki épp egy harcsát igyekszik megfogni. A háttérben köd, a távolban pedig az alak mögött néhány hegycsúcs sejlik fel. A festmény a Muromacsi-kor negyedik sóguna, '''Asikaga Josimocsi''' megbízásból készült, és egy megoldhatatlan rejtvényt ábrázol.
A korszak végéhez közeledvén a tintával való festés kiszabadult a Zen kolostorok falai közül, és az egész világon elterjedt, így a '''
==Azucsi-Momojama-kor==
Ebben a korban emelkedett fel a Kanó iskola, mely a japán festészet egyik leghíresebb ága. A Kanó festészeti iskola volt a domináns stílus a festészetben a [[Meidzsi-kor]]ig. Kanó Maszanobu alapította, aki Szessú kortársa és Súbun tanítványa volt. Súbun hivatalos festő volt a Sógun udvarában. A művészek, akik követték őt, beleértve a fiát is, javítottak a stílusán és módszerein. Fiának, Kanó Motonobunak köszönhetően vált a Kano stílus Japán fő festőiskolájává a Muromacsi-kor alatt.
Éles ellentétben a korábbi Muromacsi-korral, az [[Azucsi-Momojama-kor]]t nagyszabású és sokszínű stílus jellemezte, valamint széles körben használták az arany és ezüst fóliákat, grandiózus műveken dolgozva. A Kanó iskolát többek közt [[Oda Nobunaga]], [[Tojotomi Hidejosi]] és [[Tokugava Iejaszu]] is támogatta. Kanó Eitoku kidolgozott egy mintát monumentális tájak ábrázolására a tolóajtókon így a táj körülveszi a szobát. Ezek a hatalmas falfestmények a katonai nemesség várait és kastélyait dekorálta. Ez az állapot folytatódott a későbbi [[Edo-kor]]ban is, mivel a Tokugava bakufu továbbra is támogatta a Kanó iskola munkásságát, mint a Sógun, a [[daimjó]], és a császári udvar hivatalosan elismert művészetét. A Kanó iskola felemelkedésével megkezdődött a buddhista témáktól való elmozdulás, és a támogatók egyre inkább világi jellegű témával foglalkozó festményeket kívántak palotáikban látni.
Azonban néhány festő ebben a korszakban is visszatekintett a buddhista pap-festőkre, akiknek munkája kezdetben befolyásolta a Kanó iskola stílusának alakulását. Az egyik ilyen festő [[Haszegava Tóhaku]] volt, akire hatással voltak Szessú szumi-e festményei, s kifejlesztette saját szumi-e stílusát, mely elődei minimalizmusára tekintett vissza. Tóhaku valójában annyira szerelmes volt a technikába, hogy megpróbálta elnyerni Szessú Tójó ötödik utódjának címét, de '''Unkoku Togan'''nal szemben elvesztette a pert.
A Tóhaku által alapított iskolát ma Haszegava iskolaként ismert. Ez egy apró iskola volt, ahol főleg Tóhaku és fiai tevékenykedtek, de sokak szerint a Kanó iskola szellemiségét és lényegi eszményeit így is tökéletesen megragadta és tovább adta.
==Lásd még==
[[Japán művészete]]
[[Buddhizmus]]
==Források==
Itó Nobuo: Japán művészet. Corvina Kiadó, Budapest, 1980 ISBN 963-13-0578-3
Robert Treat Paine - Alexander Soper: The Art and Architecture of Japan, 1955.
== Fordítás ==
* {{fordítás|en|Buddhist art in Japan|n=a}}
[[Kategória:Japán kultúra]]
| |||