Életviszonyairól keveset tudunk, mert kora írói nem vették figyelembe; valószinűleg protestáns és véleményembaranya szerint baranyamegyeimegyei származású volt, mert ezen megye főembereit s tisztviselőit jól ismerte, egyikét pártfogójának vallja (lásd alább az 5-ik számuszámú munka ajánló levelét); ősei Tolna- vagy BaranyamegyébőlBaranya megyéből származhattak, mert mindkét megyében van Kónyi helység és mai nap is élnek ott Kónyi nevűek.
Első munkája czímlapján (1774) magát már hadi szolgának írja s ezentúl hűségesen kiteszi neve után a czímétcímét; 1872-ben strázsamester volt a gróf [[Eszterházy Antal]] gyalogezredében. Szeretett olvasni s a mi szépet olvasott, mással is közölte. Ez az ösztöne tette íróvá. Nehéz szolgálatai közben éjjelezve dolgozott. Ezredével sokfelé megfordult. 1773-75.-ben Budán, 1776 elején Prágában, végén Szigetvárt, 1780-ban Eszéken állomásozott. Ellenségei sokat keserítették a katonaságnál, talán írói hajlamait is rossz szemmel nézték. Legnagyobb vigasztalását ama verses levelezésből merítette, melyet Ányos Pállal folytatott, a kiaki nem nézte le, sőt meleg barátságába fogadta «''a magyar nemzet együgyű hadi szolgáját''», aamint mint K.Kónyi szokta magát munkáiban aláírni.
A katonáskodással járó testi sanyarúságokba belefáradva, méltán vágyódhatott nyugalom után; kiszolgálta már 1785-ben a 12 éves capitulatiót; ekkor bucsútbúcsút vehetett a katonai élettől és visszament hazájába s valószinűleg Pécsett, (hol nyomda is volt), vagy környékén telepedett le; itt adta ki 1786-ban 15. sz. munkáját; már ezen nem is fordul elő többet katonai rangja. Hosszú szünet után jelent meg utolsó munkája 1792-ben. Hihető, hogy a megerőltetett szellemi munka is (18 év alatt 16 önálló munkát írt) megtörte, beteggé tette s nemsokára meg is halt körülbelül 40 éves korában. Így vélem én; kutasson tovább az utókor ezen érdemes irodalmi bajnok életének körülményei után.
