„Progresszív konzervativizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
Az 1940-es és az 1970-es évek között a progresszív konzervativizmus jelentős népszerűségnek örvendett a brit [[Konzervatív Párt (Egyesült Királyság)|Konzervatív Párt]] politikusainak körében. Az irányzathoz tartozó politikusok elérték, hogy a Konzervatív Párt a korabeli Munkáspárthoz hasonló szociális programot dolgozzon ki és szembeszálltak azokkal a szélsőségesen konzervatív körökkel, akik nem értettek egyet a moderált szociálpolitikai irányvonallal.<ref>Peter Duignan, Lewis H. Gann. ''The rebirth of the West: the Americanization of the demoratic world, 1945-1958''. Paperback edition. Lanham, Maryland, USA; London, England, UK: Rowman & Littlefield Publishers, Inc., 1996. Pp. 239.</ref> Ebben az időben [[Rab Butler]] számított az irányzat egyik legtekintélyesebb képviselőjének.<ref>Peter Duignan, Lewis H. Gann. ''The rebirth of the West: the Americanization of the demoratic world, 1945-1958''. Paperback edition. Lanham, Maryland, USA; London, England, UK: Rowman & Littlefield Publishers, Inc., 1996. Pp. 239.</ref> Butler jelentős szerepet játszott az 1947-es "Ipari Charta" (''The Industrial Charta'') néven ismert politikai program megalkotásában, amely a hagyományos szabadpiaci elveket igyekezett összeférhetővé tenni a konzervatívok által még vállalható intervencionizmussal, amely a munkahelyek biztonságát, a teljes foglalkoztatottságot, a munkavállalók helyzetének javítását tűzte ki célként.<ref>Peter Dorey. ''British conservatism and trade unionism, 1945-1964''. Surrey, England, UK; Burlington, Vermont, USA: Ashgate Publishing, 2009. Pp. 44-48.</ref> Az "Ipari Charta" egyik kritikusa [[Winston Churchill]] korábbi miniszterelnök volt, aki végül támogatta a dokumentumot, de a Tory párt egyes politikusai keményen bírálták, mivel szerintük ez egy lépés volt a szocializmus felé.<ref>Peter Dorey. ''British conservatism and trade unionism, 1945-1964''. Surrey, England, UK; Burlington, Vermont, USA: Ashgate Publishing, 2009. Pp. 44-48.</ref>
[[David Cameron]]t, aki 2010-ben került kormányra, szintén progresszív konzervatívként jellemezték. Cameron, aki 2005 óta volt a Konzervatív Párt vezetője, 2009-ben indította el a "Progresszív Konzervativizmus Projektet" (''Progressive Conservatism Project'') a párthoz közel álló Demos politikai kutatóintézetnél.<ref>David Marr. "Power Trip: The Political Journey of Kevin Rudd", ''Issue 38 of Quarterly Essay Series''. Black Inc., 2010. Pp. 126.</ref> Beszédében kifejtette, hogy milyennek képzeli el a progresszív konzervativizmus alapján napjain társadalmát:
{{quotation|''Először is, egy olyan méltányos társadalom, ahol segítünk az embereknek kikeveredni a szegénységből - egy életre. Másodszor, egy olyan társadalom, ahol a lehetőségek egyenlőek és ahol mindenki, Michael Gove brilliáns megfogalmazásával, "saját maga írhatja meg élete történetét". Harmadszor, egy zöldebb társadalom, ahol a jövő generációkra egy fenntartható, tiszta és gyönyörű bolygót hagyunk. Negyedszer, egy biztonságos társadalom, ahol az embereket megvédik a fenyegetésektől és a félelemtől.''|David Cameron||2009.}}
== Jegyzetek ==
| |||