„Szalay Lajos” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
Argentínai tartózkodása alatt kialakult egy művésztársaság, amely gyakran összejárt egy kávéházban beszélgetni a művészet kérdéseiről. A társaság két tagja, Diego F. Pró és Lorenzo Dominguez, fontosnak tartották írásban is megörökíteni e beszélgetések légkörét, hangulatát. ''„Igazán szép beszélgetésekkel eltöltött esték voltak ezek. … Szalay kinyit egy rajzmappát. Mesteri rajzok kínlódó, kiterjedés nélküli vonalakkal, melyek belecsordulnak a sík két dimenziójába. Nincs meg rajtuk a formák és a görbe vonalak nyugodt lágysága, a plasztikus formák klasszikus látásmódja. Nem olyan rajzok, melyeket bármilyen irányból lehetne nézegetni. Nem is festőiek. Szigorú rajzok.”''{{refhely|Pró–Dominguez 2006|31–33. oldal}} Fontos albumai jelentek meg ''Lajos Szalay Dibujos Drawings'' címmel 1954-ben (103 rajz) és 1957-ben (117 rajz).
 
Nagy megrázkódtatást jelentettek számára az [[1956-os forradalom|1956-os forradalmi események]] – elsősorban saját tehetetlensége okán. Tízezer kilométernyi távolságból hallgatta a híreket Magyarországról és olvasta a sajtó híradásait. Argentínában nagy szimpátiával figyelték a forradalmi eseményeket, Pedro Eugenio Aramburu tábornok, köztársasági elnök kijelentette: ''„Minden argentin szívben egy kis Magyarországnak kell élnie.”'' Szalay hallgatta a híreket és éjjel-nappal rajzolt, így fejezte ki érzelmeit: megrajzolta a forradalmat. ''„Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat. … Hallgattam a rádióban a híreket, és rajzoltam. A rajzok a rádióhírekre érzett személyes megindulásom grafikus vetületei.”'' 1956 októberében 50–60 rajzot adott át Fercsei Jánosnak, egy Buenos Aires-i újság magyar szerkesztőjének, majd november 4. után egy újabb adagot. A művész nem kért pénzt a rajzokért, csak azt tartotta fontosnak, hogy jelenjenek meg, és hogy ő készíthesse a kiadvány tipográfiáját ''(SOS – El drama de Hungaria)''. A brosúrára a pénzt a dél-amerikai magyarság és Czanyó Adorján nyomdája adta össze, és ötezer példányban jelentették meg. Az anyagot elküldték a világ vezető lapjaihoz és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-be is, és a diplomaták álláspontját ténylegesen befolyásolta '56 megítélésében. A rajzokat ''„a tragikum megmutatásának feszültsége hatja át”'' (Biczó), és hihetetlen, hogy Szalay drámai lényeglátással úgy mutatja meg a forradalmat, hogy maga voltaképpen nem is volt részese annak.{{refhely|Fercsi 2006|43–44. oldal}}{{refhely|Biczó}} Sajnálatos, hogy az eredeti rajzok eltűntek, vagy legalábbis lappanganak, így csak reprodukciókból ismertek.{{refhely|Sümegi (mappa)}} A rajzanyagból Gulyás Gyula készített döbbenetes erejű, majd’ félórás filmet ''(Szabadságszerelem 2006)'', amelyet [[Selmeczi György (zeneszerző)|Selmeczi György]] zenéje tesz még robusztusabbá.
 
[[Fájl:SzalayLajosKiallitas 01.jpg|bélyegkép|Szalay Lajos életmű-kiállítása 2009-ben, a Miskolci Galériában]]