„Li Hung-csang” változatai közötti eltérés

'''{{kínai|Li Hongzhang|Li Hung-csang}}''' (egyszerűsített kínai: 李鸿章; hagyományos kínai: 李鴻章; pinjin: Lǐ Hóngzhāng; Wade-Giles: Li Hung-chang) ([[Hofej|{{kínai|Hefei|Hofej}}]], [[Anhuj|{{kínai|Anhui|Anhuj}}]], [[1823]]. [[február 15.]] - [[Peking]], [[1901]]. [[november 7.]]) Csing korabeli kínai tábornok, tisztviselő, vezető politikus, diplomata, a ''"Kelet„Kelet Bismarckja"Bismarckja”''. Komoly erőfeszítéseket tett hazája modernizálásáért. Több fontos posztot is betöltött élete során, katonaként harcolt a [[Tajping-felkelés|{{kínai|Taiping-felkelésben|Tajping-felkelésben}}]], a [[Nieni felkelés|{{kínai|niani felkelés|nieni felkelés}}]]ben, az [[Ópiumháború|ópiumháborúban]] és az [[első kínai–japán háború]]ban. Mikor {{kínai|Zhili|Cseli}} alkirálya lett, a területen működő ipart és folyó kereskedelmet megpróbálta modernizálni. Diplomataként több híres és fontos külföldi politikussal találkozott.

Apja [[Ceng Kuo-fan|{{kínai|Zeng Guofan|Ceng Kuo-fan}}]] volt, egy befolyásos hivatalnok és politikus, emellett kiváló katonai parancsnok. Apja egy személyben volt a fiatal {{kínai|Hongzhang|Hung-csang}} mentora is volt. Konfucista tanokat hallgatott és 1847-ben Jinshi fokozatot szerzett, ez volt a legmagasabb szint a vizsgáztatási rendszerben. Két évvel később felvételt nyert a Hanlin Akadémiára. {{kínai|Hongzhang|Hung-csang}} 1844-ben kezdődött hivatalos pályafutása [[Ceng|{{kínai|Zeng|Ceng}}]] útmutatásait követve [[Peking]]ben. 1850-ben tört ki a [[Tajping-felkelés|{{kínai|Taiping-felkelés|Tajping-felkelés}}]], ami nagy vallási és politikai felfordulást okozott és a Csing-dinasztia létét fenyegette. Az apja által felállított hadseregben szolgált és harcolt a lázadók ellen. Mikor kitört az [[ópiumháború]] (1839–1842 és 1856–1860) saját maga által felállított egységekkel és a hozzá bérelt gőzhajókkal az ellenség ellen, de ez az akció nem sokat tehetett a fejlett nyugati nagyhatalmak elleni háborúban és azt az európaiak nyerték meg. 1859-ben Li átkerült a [[Fucsien|{{kínai|Fujian|Fucsien}}]] tartományba, ahol "„{{kínai|taotai"|taotaj}}” rangot kapott. {{kínai|Zeng Guofan|Ceng Kuo-fan}} tanácsára a császári udvar újabb hadsereget szervezett a tajpingok ellen {{kínai|Li Hongzhang|Li Hung-csang}} vezetősége alatt, hogy segítse a hunani hadsereget. Li felszabadította [[Csiangszu|{{kínai|Jiangsu|Csiangszu}}]] tartományt, kivéve [[Nanking]] városát, de később Nanking is az ő kezére került. Mikor az európai hatalmak is beszálltak a konfliktusba, az országba érkező európai erők főparancsnoka [[Charles George Gordon]] lett. Li kapcsolata gordonnal egyáltalán nem volt felhőtlen. Ezt még savanyította a {{kínai|Suzhou|Szucsou}} átadásának a körülményei. Ugyanis Gordon egy egyezményt között a lázadó hercegekkel, hogy megkíméli az életüket, ha együttműködnek vele. Li azonban az egyezményt semmibe véve kivégeztette a hercegeket, feldühítve evvel Gordont. Ugyanakkor Li tagadta, hogy ő adta ki a kivégzési parancsot. Az udvar megbízásából {{kínai|Hongzhang|Hung-csang}} verte le a fáklyavivők [[Nien|{{kínai|niani|nieni}}]], [[Honan|{{kínai|henani|honani}}]] és [[Santung|{{kínai|shandongi|santungi}}]] felkelését a katonáival 1866-ban. Egy évvel később nevezték ki alkirállyá [[Hukuang|{{kínai|Huguangban|Hukuangban}}]], ahol néhány évig maradt.