Főmenü megnyitása

Módosítások

Leopardi költészete kettős: egyrészről tudatosan szakított a hagyományos verselési formákkal és elképzelésekkel (stilisztikai újdonság), másrészről nagyon is határozott nyelvi ortodoxia jellemzi, amelyet egyfajta akadémikus felfogásként is értékelhetünk. Ez más nyelvekre történő átültetését rendkívül megnehezíti. Nyelvi archaizmusa és latinizmusa azonban nem öncélú, hanem a szavak ősi értelmének, primitív jelentésének megőrzését szolgálja a jelenben. Ebbe a költői felfogásba illeszkedik be a költői térnek tudatos felbontása, a strófák belső felosztásának törlése, valamint a rímek fokozódó leépítése. A változásokkal az a célja, hogy a költemény szintaktikai mozgásai teljesen szabadon érvényesülhessenek. Ezt szolgálják verseiben a különféle verstani eszközök használata, a [[szemantika]]i többértelműség kijátszása. Mindez élesen szembeállította őt a [[Vincenzo Monti]] űzte költészettel és a romantikusokkal. Leopardi a meghatározatlanságra és a definiálatlanságra épít (az illúziók tudatos létrehozására), ezért hiányoznak verseiből az erős kontúrok és egyértelmű karakterek. Ez összefüggésben van Leopardi elméletével a szépről és az örömről, valamint a végtelen illúziójáról, amely a dolgok igaz szemléletének része. ''"Mondhatjuk (de csak megnevezés kérdése), hogy az én rendszerem nem rombolja le az abszolútumot, hanem megsokszorozza; azt rombolja le, ami abszolútnak tartja önmagát, s azt teszi abszolúttá, amit relatívnak neveznek. Lerombolja a mindentől független és mindent megelőző jónak és rossznak, igaznak és hamisnak, tökéletesnek és tökéletlennek az absztrakt ideáját; ám minden lehetséges létezőt tökéletessé tesz, önmagukban tökéletessé, amelyek önmagukban hordozzák ennek a tökéletességnek az okát, és éppen ebben a mivoltukban léteznek. Tökéletesség, függetlenül bármilyen értelemtől és külső szükségszerűségtől, bármilyen preegzisztenciától." (Zib. 1792-1793)'' Vagyis költészete a végesben, szubjektív élményekben és érzésekben mutatja meg és föl a végtelen lehetőségét. Célja a szöveg teljes metaforizálásával az absztrakt és elvont értelmek konkretizálása, valóságossá tétele, a jelentés radikalizálása abban az értelemben, hogy a szavak ősi tartalmát felszínre hozza. Ebben a költői felfogásában [[Horatius]], [[Vergilius]] és [[Alfieri]] jelentették számára az előzményeket, s mindenekelőtt [[Petrarca]] költészete, akinél vers és olasz nyelv tökéletes formai egységét találta meg.
 
== MűveiLegfontosabb művei ==
A jelentősebb írásai, költői művei:
* ''[[1812]] – Pompeio in Egitto'' (Pompeiusz Egyiptomban)
* ''[[1813]] – Storia dell’astronomia'' (A csillagászat története)
* ''[[1815]] – Saggio sopra gli errori popolari degli antichi'' (Tanulmány az ókoriak népszerű tévedéseiről)
* ''[[1816]] – Appressamento della morte'' (A halál közeledése)
* ''[[1817]] – Diario del primo amore'' (Napló az első szerelemről)
* ''1817-[[1832]] – Zibaldone'' (Jegyzetfüzet)
* ''[[1818]] – Discorso di un italiano intorno alla poesia romantica'' (Egy olasz vizsgálódásai a romantikus költészet tárgyában)
* ''1818 - [[1837]] – Canti'' (Énekek)
* ''[[1824]] – Discorso sopra lo stato presente dei costumi degl’italiani'' (Vizsgálódás az olaszok erkölcseinek jelenlegi állapotáról)
* ''1824 – Operette morali'' (Rövid erkölcsi írások)
* ''[[1836]] – Pensieri'' (Gondolatok)
 
STORIA DELL'ASTRONOMIA (A csillagászat története, [[1813]]) Leopardi komoly érdeklődést mutatott kora természettudománya, mindenekelőtt a csillagászat iránt. Ez a kötet elképesztő tudásanyagot halmoz fel, amely nemcsak az európai, de az Európán kívüli (pl. [[maja]]) népek csillagászatával kapcsolatos nézeteket is tartalmazza. A kezdetektől 1811-ig tárgyalja a csillagászat főbb eseményeit. Jelentős részben más művek kompilációja ugyan, de az anyag elrendezése, értékelése rendkívüli képességeiről árulkodik.
 
SAGGIO SOPRA GLI ERRORI POPOLARI DEGLI ANTICHI (Tanulmány az ókoriak népszerű tévedéseiről, [[1815]]) Ebben a kis kötetben Leopardi összegyűjtötte az ókori népek körében élt hiedelmeket, minthogy délidőben az istenek bizonyos helyeken láthatóak, vagy hogy a Nap minden alkalommal elmerül a tengerben, hogy aztán minden hajnalkor újjászülessen belőle. Szemlélete itt még a [[felvilágosodás]] szellemét követi, elítélve ezeket a bárgyú, babonás hiedelmeket. A gyűjtemény azonban nagyon is fontos forrása lesz későbbi költészetének.
SAGGIO SOPRA GLI ERRORI POPOLARI DEGLI ANTICHI (Tanulmány az ókoriak népszerű tévedéseiről, 1815)
 
APPRESSAMENTO DELLA MORTE (A halál közeledése, [[1816]]) Leopardi legjelentősebb korai költői kísérlete ez a dantei tercinákban megírt költemény. Az öt canticában a korai haláltól rettegő költőnek egy angyal megmutatja a túlvilágot és bizonyságot ad minden evilági dolog iránti ragaszkodás értelmetlenségéről.
 
CANTI ([[1818]]-[[1837]]) Leopardi egész életében egyetlen összegző költői művön dolgozott, amely még életében meg is jelent, az Énekek (''Canti''). Különböző címek alatt összefoglalva, 1820-tól kezdve jelentek meg a művet alkotó költemények, amelynek magva egy 10 [[canzone|canzonéból]] álló ciklus. Közöttük a magyar költészetre is hatást gyakorló hazafias költeményeivel (''Itáliához'', ''Dante műemlékére'') és mély, filozofikus verseivel (''Angelo Maihoz'', ''Szapphó utolsó éneke''). Ehhez csatlakoznak később az idillek, köztük az egyik, talán a leghíresebb költeményével, a ''L'infinito''-val (A végtelen). A mű utolsó nagy ciklusa (Aspasia-ciklus, amelyet a [[Fanny Targioni Tozzetti]]hez fűzött reménytelen szerelem inspirált) költői elmélkedések a szerelemről, vagy inkább annak elvesztéséről, olyan híres költeményekkel, mint az ''Önmagamhoz'', vagy a ''Holdnyugta''. Emellett találunk hosszabb, rövidebb nosztalgikus, ironikus, filozofikus költeményeket (pisai-recanati dalok). Ez utóbbiak közül kiemelkedő ''Az ázsiai nomád pásztor éjjeli dala'', amely mély faggatózás a létezés értelme körül. A gyűjtemény záró darabja a ''Rekettye, avagy a sivatag virága'' (La ginestra), amely rendkívüli irodalmi hatást gyakorolt a később jövőkre (magyarországi hatása kimutatható [[Babits Mihály]]nál, [[Szenteleky Kornél]]nál vagy éppen [[Tóth Árpád]]nál). A ''Canti'' teljes kiadásában 36 költeményt és 5 töredéket tartalmaz, amelyek elrendezése (I-XXXVI) megfelel a szerző akaratának.
 
DISCORSI (Értekezések, 1818-[[1824]]):Leopardi két hosszabb értekezéséről van szó. A ''Discorso di un italiano intorno alla poesia romantica'' (Egy olasz vizsgálódásai a romantikus költészet tárgyában) még 1818-ban született és Leopardi alapvető esztétikai nézeteit tartalmazza. A romantikával szemben látszólag klasszicista elveket vall a természet utánzásáról és az ókori mitológiák fontosságáról a költészetben. 1824-ben pedig a nemzeti hanyatlás okairól írt tanulmányt. Ez a ''Discorso sopra lo stato presente dei costumi degl’italiani'' (Vizsgálódás az olaszok erkölcseinek jelenlegi állapotáról). A jelen erkölcsi állapotát elemezve kifejti, hogy a modern társadalomból minden hagyományos integráló erő eltűnt, s egyetlenegy maradt: a kölcsönösen elismert társadalmi érdekek rendszere. Mint mondja,Itáliában még ez sincs!
 
OPERETTE MORALI (Rövid erkölcsi írások, 1824) Rövid dialógusokat, prózai írásokat tartalmazó kötet, amelynek jellegzetessége egyfajta komikus-szatirikus hangvétel. Ez a mű az olasz irodalmi nyelv legmagasabb szintű megfogalmazása, prózában is költőként való művelése. Leopardi ebben a műben összegzi világnézetét.
 
ZIBALDONE (Jegyzetfüzet, 1817-[[1832]]) Több mint 4000 oldalt számláló, naplószerű feljegyzések sorozatát tartalmazó mű. Olaszországi kiadására is csak a XIX. század végén került sor. Nem is annyira napló, mint inkább tervezett művek többé-kevésbé kidolgozott vázlatait tartalmazza. Szociológiai, antropológiai, filozófiai, esztétikai és természetesen filológiai kérdéseket tárgyal benne. Egész gondolkodásának páratlan gyűjteménye, a modern ember tépelődéseivel és keresésével együtt.
 
PENSIERI (Gondolatok, [[1836]]) A nagy moralisták mintájára összegyűjtött 111 hosszabb-rövidebb gondolatot, aforizmát tartalmazó mű, amely Leopardi társadalomról vallott, meglehetősen nyomasztó képét nyújtja. A gondolatokat szinte kivétel nélkül a ''Zibaldone'' is tartalmazza, de fennkölt nyelvi stílusban átformálva, újraalkotva. Valószínű, hogy befejezetlenül maradt ránk.
 
PARALIPOMENI (Hozzáfűzések a Békaegérharchoz, 1837) A kritika számára sem világos, hogy mikor kezdte el írni ezt az elbeszélő költeményt, de halála napjáig dolgozott rajta. Tudjuk, hogy Leopardi háromszor is lefordította a [[Homérosz]]nak tulajdonított [[Békaegérharc]] című szatirikus művet, s annak mintájára alkotta meg a sajátját. Az utolsó nagy politikai látlelet ez osztrák és francia szorításban vergődő Itáliáról, a társadalmi fejlődés lehetetlenségéről, a túlvilági remények illuzórikusságáról. ''Leccafondi'' alvilágjárása mintegy ellentéte a dantei túlvilág járásnak, ahova válaszért megy, de semmit se kap egy hatalmas gúnykacajon kívül.
 
=== Leopardi magyar vonatkozásai ===
Leopardi nyugati, sőt oroszországi recepciója is viszonylag hamar megtörténik, de Magyarországon lassabban válik ismertté. Az 1830-as években már jelennek meg töredékek verseiből, de igazából csak a [[kiegyezés]] után kezd ismertté válni. Hazafias, sőt világfájdalmas költészete ott van [[Vajda János]] vagy [[Reviczky Gyula]] művei mögött. Filozófiai szempontból első nagyobb vizsgálója [[Buday József]]. 1890-ben [[Radó Antal]] fordításában megjelenik magyarul is a ''Canti''. Újabb fordítások jelennek meg verseiből, például [[Babits]] jóvoltából, [[Móritz György]] pedig 1942-ben tett közzé négy dialógust az ''Operette morali''-ból. Az ötvenes években [[Rába György]] fordítja újra modern magyar nyelvre Leopardi verseit, de csak 21 költeménnyel készült el. A kilencvenes évekig lényegében semmi nem történik (megítélésének bizonyár nem tett jót, hogy [[Mussolini]] kedvenc költőjének tekintette) magyarországi recepcióját illetően. 1992-ben aztán megjelnt a ''Gondolatok'' [[Ördögh Éva]] fordításában. Erőfeszítéseinek következtében 1998-ban megjelentek a ''Rövid erkölcsi írások'' is, amelynek fordításában közreműködött két kiváló italianista, [[Mátyus Norbert]] és [[Dávid Kinga]].
 
== Hivatkozások, jegyzetek ==
19

szerkesztés