A zoológiai és paleontológiai munkásságát nem számítva, hatalmas munkát végzett a Francia Intézet állandó titkáraként, és hivatalából adódóan foglalkozott még oktatásszervezési feladatokkal is. Például 1808-ban, például [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] uralkodása idején, az ''Université impériale'' (Birodalmi Egyetem) tanácsának tagja lett, és 1809.-ben, 1811.-ben és 1813-ban is ő látta el az elnöki feladatokat. Ebben a minőségében megbízták azzal, hogy vizsgálja meg hogyanmiként lehet a felsőfokú képzéseket megszervezni az [[Alpok]] és a [[Rajna]]-menti térségekben, mely területeket ekkoriban csatolták Franciaországhoz. Az ezzel kapcsolatos központi egyetemet érintő feladatokról három külön jelentést is készített.
Állandó titkári feladatkörében nem csaknemcsak az Akadémia elhalálozott tagjainak életútját méltató írásokat készített, hanem időnként arról is be kellett számolnia, hogy mit értek el a fizikai és a természettudományok területén. Talán legfontosabb ilyen jellegű jelentése az 1810-ben kiadott ''Rapport historique sur le progrès des sciences physiques depuis 1789'' volt.<ref>{{cite web |url= http://www.cambridge.org/us/academic/subjects/general-science/history-science/rapport-historique-sur-les-progres-des-sciences-naturelles-depuis-1789-et-sur-leur-etat-actuel|title= Rapport historique sur les progrès des sciences naturelles depuis 1789, et sur leur état actuel |accessdate=2013-12-17 |publisher= cambridge.org |language=angol}}</ref>
Még Napóleon bukása (1814) előtt felismerte, hogy a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] esetleges visszatérése valószínűleg az Államtanács és az ő helyzetét sem fogja veszélyeztetni. Így is történt, hiszen a hatalomváltás után is maradhatott hivatalban, sőt megválasztották egyetemi kancellárnak. és ebbenEbben a tisztében, mint ideiglenes elnök az állami oktatást felügyelte, többek között evangélikusként az egyetem protestáns teológia karát is. Munkásságának további elismerése volt, hogy 1818-ban beválasztották a Tudományos Akadémia negyven halhatatlanja közé.<ref name="ramet.elte"/>
1819-ben Franciaország pairje ''(Pairie de France)'' főnemesi címet adományoztak neki. 1826-ban megkapta a [[Francia Köztársaság Becsületrendje]] tiszti keresztjét és később kinevezték az Államtanács elnökének. 1830-ban a Szépirodalmi Akadémia ''(Académie des inscriptions et belles-lettres)'' tagjának is megválasztották, aminek haláig szintén a tagja lehetett.{{refhely|Lee 1833}}
