„Eliszta” változatai közötti eltérés

A település történetét 1865-től számítják, akkor 15 család lakott ezen a helyen. Kezdetben az Asztrahányi kormányzósághoz tartozott, nevezetesek voltak állatvásárai. 1918-tól az Elisztai járás székhelye. 1920-ban Kalmükföldet autonóm területté alakították, székhelye 1928-ban Eliszta lett, 1930-ban városi jogot kapott. Az 1930-as években jelentős városfejlesztést folytattak. Ekkor emelték a helyi pártközpont, a kormány, a központi rendelőintézet és az Eliszta Szálló épületeit is. 1935-től 1943-ig az autonóm területből megalakított [[Kalmük Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság]] (ASZSZK) fővárosa volt.

1942 augusztusától 1943. január 1-jéig a város német A Hadseregcsoport megszállása alatt állt. Eliszta volt az egyik legtávolabbi pont, ahová a német csapatok keleti irányban eljutottak. A németek a kivonulás során a várost felgyújtották, az épületek jelentős része megrongálódott, vagy elpusztult. A felszabadítás után a kalmüköket - a németekkel való kollaboráció vádjával - földjükről a [[Szovjetunió]] ázsiai területeire telepítették, lényegében deportálták, a területi autonómiát pedig felszámolták. 1944–1957 között a város ''Sztyepnoj'' néven közigazgatásilag a [[Sztavropoli terület]]hez tartozott. 1957–1958-ban az újra visszaállított autonóm terület székhelye, 1958-tól ismét a Kalmük ASZSZK fővárosa volt. 1963-ban átfogó városrendezési terv készült, amely három részt különített el: a központban a közigazgatás szervei, keleten az ipari építkezések és nyugaton a lakónegyedek építésének területeit jelölte ki.
A Szovjetunió felbomlása után, 1991-től az [[Oroszországi Föderáció]] Kalmük Köztársaságának fővárosa.