„John Gay (költő)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
1728 fontos évszám lett Guy életében: ekkor mutatták be fő művét, a háromfelvonásos ''[[Koldusopera (Gay)|Koldusoperát]]'', amivel megteremtette a szatirikus opera, a [[ballad opera]] műfaját. A darab születésének többszörös előzménye is volt. Az egyik az, hogy a londoniak megcsömörlöttek az egyeduralkodónak számító olasz operától, ami gyakorlatilag Händel működéséhez köthető, és érthető, köznapibb történetekre vágytak. Az olasz operák nyelvét ugyanis csak kevesen értették, a görög-római istenek körében játszódó történetek pedig túlságosan is fennköltnek számítottak. Mindezek fejében megváltozott a közönség viszonya az eleinte bálványozott olasz sztár-énekesekkel is: nagyképűnek és túlfizetettnek tartották őket. Az olasz operák egyre inkább a gúnyolódás céltáblájává váltak. A ''Koldusopera'' születésének másik fontos momentuma az az eset, ami 1724-ben megmozgatta London közvéleményét. Egy útonállót, bizonyos Jack Sheperdet az ellene valló Jonathan Wild vallomása alapján kötél általi halálra ítéltek, de a tanúskodót még a tárgyaláson leszúrták. Ennek hatására Gay előbb megírta a ''Newgate’s Garland''ot, majd rövidesen nekiállt a ''Koldusoperá''nak, de csak 1728-ban, közvetlenül a bemutató előtt készült el vele. A darab születésének, a gay-i szatírának további célpontjai a korabeli politikai élet vezető politikusai voltak.
 
Gay a darabhoz különböző meglévő és a közönség által jól ismert, népszerű dallamokat gyűjtött össze. GayA költő zeneileg eléggé képzett volt: jól ismerte a népi balladákat, játszott fuvolán és „rendelkezett zenei írás-olvasási tudással”. A nyitány megírására és a hangszerelés elkészítésére mindazonáltal John Christopher Pepusch, német születésű zeneszerzőt kérte meg. A ''Koldusoperá''t 1728. január 29-én, a londoni Lincoln’s Inn Field Theatre-ben mutatták be, és azonnal óriási sikert aratott, még ebben az évben példátlan számú, 62 előadást ért meg. A közönség értette történetet, felismerte a szereplőket. A történet London alvilágában játszódik, szereplői bűnözők, alakjuk mindazonáltal alkalmas volt az államot vezető osztály kigúnyolására, akik nem csupán egy-egy embert lopnak meg, hanem egy egész országot. Külön céltáblát jelentett Gay számára Robert Walpole miniszterelnök, akinek a kigúnyolására Lockit személyét választotta ki. A korabeli nézők számára ugyanilyen nyilvánvaló volt a Peachum – Jonathan Wild megfelelés is. Gay külön figyelmet fordított az olasz operák kigúnyolására is. A Faustina Bordoni és Francesca Cuzzoni olasz primadonnák közötti rivalizálást például Polly és Lucy viszályával jelképezte. A darab befejezése kifejezetten a klasszikus operák befejezését figurázza ki, a ''Koldusopera'' ugyanis szokatlan módon, happy enddel zárul: az elítélt Macheath-t a Színész és a Koldus – mintegy a közönség véleményét kikérve – az utolsó pillanatban felmenti, és a gyászos vég helyett énekes-táncos mulatsággal zárul az opera.
 
A siker arra késztette John Gayt, hogy megírja a történet folytatását ''Polly'' címmel, de a ''Koldusopera'' hatalmon lévő politikus céltáblái betilttatták a darabot. A ''Polly''t végül csak jóval Gay halála után, 1779-ben mutatták be. Utolsó éveiben már nemigen írt, Queensberry hercege és felesége gondoskodott róla, otthont biztosítottak számára. 1732. december 4-én elhunyt, a [[westminsteri apátság]]ban temették el.