„Villámháború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
A korábbi hadászati elvekkel szembeforduló, újszerű hadviselési formát először az [[első világháború]]ban kívánták alkalmazni, a [[Schlieffen-terv]] alapján. Lényege az volt, hogy kihasználva Németország jobb felkészültségét, az ellenséget ([[Franciaország]]ot és szövetségeseit, illetve [[Oroszország]]ot még azelőtt megadásra kényszerítse, hogy maguk kellően fel tudtak készülni a harcra. [[Alfred von Schlieffen|Schlieffen]] tervében nagy szerepet játszottak a gyors csapatmozgások. A terv papíron jól festett, azonban nem állta ki a valóság próbáját. Például napi 30-40 km-es menettávokat írtak elő, amit egy hivatásos katona teljesít, de a német sereg nagy része sorozott polgárokból, kereskedőkből, iparosokból állt, akik nem voltak hozzászokva a nagy fizikai megterheléshez és a menet során is szinte harctéri körülményekhez. Továbbá a Németország által felvonulási terepként használt országokban ([[Belgium]], [[Luxemburg]]) több helyen ellenállásba ütköztek, amit a tervet mindenáron teljesíteni akaró tisztek és altisztek keményen letörtek. Az itt elkövetett kegyetlenkedésekkel az [[antant]] sajtója eltúlzó módon foglalkozott, hogy országai közvéleményét gyorsan a németek ellen hangolja. A valós körülmények miatt lényegesen lassabban előrehaladó német sereget végül sikerült állóháborúra kényszeríteni, amit már nem nyerhetett meg.
Ugyanakkor egyes történészek vitatják az első világháború előtti német haditervek és az 1914-es csapatmozgások villámháborúként való megítélését, rámutatva arra, hogy a katonai doktrínában és a taktikában nem került sor jelentős változtatásokra (a [[porosz–francia háború]] során szintén fontos szerep jutott a gyorsaságnak és a vasúti szállításnak).
== Második világháború ==
| |||