„Kossuth Lajos emlékezete Erdélyben” változatai közötti eltérés

 

Hiába tért ki azonban a történeti emlékezés a "turini remete" román kapcsolataira, így Alecsandri és Kossuth találkozására vagy a kapcsolatfelvételre [[Alexandru Ioan Cuza]] (1859 – 1866, lemondatva) moldva-havaselvi, egyben első [[románia]]i fejedelemmel, az államnemzet-koncepció központosító törekvései során újra előtérbe került a még Habsburg-gyökérzetű egykori román Kossuth-ellenesség. A homogenizálás erősödésével Kossuth Lajos emlékezete újra teljesen eltűnt.

A [[román nemzeti kommunista diktatúra]] bukásakor jelképessé vált, hogy [[1989]]. [[december 22.|december 22]]-én este a forradalmi hangulatú nagyszalontai ifjúság a Kossuth-szobor elé vonult, és ott tüntetett. Az új [[bukarest]]i parlamentbe bekerült szélsőséges elemek azonban nyílt történelemhamisítással gyalázni kezdték Kossuth emlékét. Ugyanakkor [[Székely János (költő)|Székely János]] ''Három kis (nemzeti) botrány'' c. írásában Kossuth személye körül érezte megtestesítve a [[nacionalizmus]] kinövéseit s annak elítélendő magyar kultuszát. Önmagát és önmagunkat marcangoló beállításával szemben a [[Látó (folyóirat)|Látó]] közölt cáfoló választ.