„Házsongárdi temető” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Házsogárdi akadémikusok.JPG|bélyegkép|Az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Házsongárdi temetőben nyugvó tagjainak emléktáblája ]]

A '''Házsongárdi temető''' ({{románul|Cimitirul Central}}) a [[középkor]]i [[Kolozsvár]] várfalaitól délre fekvő Házsongárd nevű domboldalon elterülőtörténelmi temetőkerttemetőkertje. A sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. A házsongárdi temetőbe vallásfelekezetiVallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek ide [[magyarok]], [[románok]], [[erdélyi szászok|szászok]], az évszázadok folyamán. Ritka szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a [[19. század]] végén híressé tették.

A Házsongárd név régebbi, mint a temető, eredetileg a város falától délre eső domboldalt jelölték így, ahol gyümölcsösök, kertek és szőlők terültek el. A név első írásos említése 1373-ból maradt fenn: ''az Harsongardbely zeolek Myveltetesereis eo. k. legien gongiok Ne pwztullianak ely.'' A Házsongárd szó temetővel együtt történő említésére az első dokumentum 1834-ből áll rendelkezésrekelt. A szakirodalom a nevet német eredetűnek tartja, de az nem tisztázott, hogy a ''Haselgarten'' (mogyoróskert) vagy ''Hasengarten'' (nyúlkert) [[erdélyi szász nyelv|erdélyi szász]] változatából származik. Az is felmerült, hogy az egyik nagyobb birtok gazdájáról, Hasinschart kolozsvári szász polgárról nevezték el. Herepei János szerint a név összetett szó, ami a hárs + bongárd ([[erdélyi szász nyelv|szász nyelven]] gyümölcsöskert) tagokból áll.<ref>Kiss: 267; Gaal: 5–6; Herepei: 628–633.</ref>

[[1585]]. május 11-én alapította a [[kolozsvár]]i közgyűlés, azaz a [[százférfiak]] és a tizenkét esküdt együttes ülése, a [[pestis]]járvány kezdetén. Erre a célra a Torda utcai kiskaputól délre eső városi dinnyeföldet jelölték ki (maihoz közeli nyelven): ''„Látván Istennek ostorát a halálozások naponkántnaponként való gyarapodását és a temetőhelyek alkalmatlan voltát a sok benne fekvő testek miatt, mely szerint ahol sírt ásnak mindenütt eleven testre találnak együtt a felső tanáccsal elhatározták, hogy a Tordai utcai Kis ajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas darandarab földet szakasszanak temető helynek ahová mind szegény és gazdag személyválogatás nélül temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befonjanak.”''<ref>Herepei: 647.</ref> A járvány miatt az eredetileg kijelölt terület hamar megtelt, így a temető déli irányba, a domboldalra terjeszkedett tovább. A temető kezdetektőlKezdettől fogva köztemető szerepét töltötte be a város életében, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki idetemetkezhetett. Az időidők folyamán többször kibővítették, így jött létre [[1739]]-ben J. F. de Gladys ezredes adományából a [[Evangélikus kereszténység|lutheránus]] temetőkert<ref>[http://www.unitarius.hu/hazsongard/index.html#UNITÁRIUS_ Szabó Dezső: Unitárius sírok a kolozsvári Házsongárdi temetőben]</ref>, majd [[1840]]-ben a régi zsidó temető. 1885-ben a temetőt rendezték, sok gazdátlan régi követ kiemeltek a helyéről, kijelölték a parcellákat, elkezdték a fásítást. A [[19. század]] végén a temetőt dél felé kibővítették, itt nyílt meg [[1892]]-ben az új zsidó temető és [[1914]]-ben a honvédsírkert. A halottasravatalozó kápolnát és az irodaépületet [[1897]]-ben építették.

[[1911]]-ben [[Kohn Hillel]] és [[Zsakó Gyula]], az [[Új unitárius kollégium|unitárius kollégium]] friss végzősei, még hatvankét 1700 előtti sírkövet írtak össze, a legrégibb [[1586]]-ból való volt.<ref>{{RMIL|2||h.htm#HázsongárdiPanteon}}</ref> A 20. század végén még fellelhető legrégebbi sírkő [[1599]]-ből maradt fenn, ez egy ereszes sírkő, amely a lutheránus temetőrészben található, de a Jelen-kripta oldalán találhatóvan egy [[1585]]-ből fennmaradt tábla is. A 14 hektáron több mint 400, főként magyar nevezetes személy sírkövét találhatjuk. A [[kolozsvár]]i román lakosság arányának növekedésével a temetőben is egyre több román sír találhatólett.

Noha a városi közgyűlés már [[1892]]-ben megállapította, hogy „a jelenlegi köztemető annyira túlzsúfolt, miszerint közegészségi és közrendészeti tekintetekből továbbra már nem használható”, és 1893-ban már nem engedélyezték új sírok ásását, ma is ide és a tetején megnyitott új temetőbentemetőbe temetkeznek. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását segítették elő, mint a műemlékjelleg megőrzését szolgálták. 1938-ban [[László Dezső (egyházi író)|László Dezső]], [[Bíró Sándor (történész)|Bíró Sándor]] és [[Jancsó Béla]] vezetésével 60 kolozsvári ifjú összeírta a sírokat, [[Kelemen Lajos (történész)|Kelemen Lajos]], [[Benczédi Pál]] és [[Puskás Lajos (pedagógus)|Puskás Lajos]] segítségével megfejtette a feliratokat, és a listát közzétette az ''[[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]]'', ''[[Keleti Újság]]'' és a ''[[Patria]]'' hasábjain. Az új temetőben az 1970-es években a sírok közti utakat is eladták sírhelynek. Valamelyest enyhített a helyzeten a monostori temető megnyitása.<ref>Asztalos Lajos: [http://www.hhrf.org/szabadsag/archivum/2004/09/4sep-04t.htm Kolozsvár helynevei.] Szabadság. 2004. szeptember 4.</ref>

2010 áprilisában a Házsongárd Alapítvány és a [[Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság]] több mint kétszáz sír műemlékké nyilvánítását kérték a (román) Kulturális és Művelődésügyi Minisztériumtól.<ref>[http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPMainArticleScreen.vm/id/2526;jsessionid=6410C97242A47A0C134BA41450B6191F Műemlékké nyilvánítanának több mint kétszáz házsongárdi sírt.] Szabadság. 2010. szeptember 4.</ref>

A házsongárdi temető az erdélyi s főleg a kolozsvári írók, költők tudatában szimbólummá növekedett, padjain számos vers született, nem egy regényben említik. Híres [[Áprily Lajos]] [[Apáczai Csere János|Apáczai]] emlékének szentelt verse, a ''Tavasz a Házsongárdi temetőben'' és [[Szabó Dezső (író)|Szabó Dezső]] ''Életeim'' című önéletrajzi visszaemlékezéseinek e sírkertre vonatkozó néhány fejezete.