„Paul Ehrlich” változatai közötti eltérés

 

==Iskolái és egyetemi karrierje==

A középiskolában, [[Wrocław|Breslauban]] ismerkedett meg [[Albert Neisser]]rel, a leendő neves bakteriológussal, akivel a későbbiekben együtt dolgozott. Orvosi tanulmányait Breslauban, [[Strassbourg]]ban, [[Freiburg im Breisgau]]ban és [[Lipcse|Lipcsében]] végezte. 1878-ban az orvostudományok doktora lett, disszertációjának témája az állati szövetminták festése volt. Ugyanabban az évben tanársegédként a [[Charité|berlini egyetemi kórházban]] kezdett dolgozni, ahol folytatta szövetfestési kísérleteit. Kimutatta, hogy a különböző festékek kémhatásuktól függően kötődnek meg a sejtek granulumaiban és ennek megfelelően a [[Fehérvérsejt|fehérvérsejtek]] bazofil, acidofil (eozinofil) és neutrofil csoportokra oszthatók.

 

 

==Intézeti munkássága==

Visszatérése után magánpraxisba kezdett és Berlin-Steglitzben kis laboratóriumot nyitott. 1890-ben ismét a [[Humboldt Egyetem|Friedrich Wilhelm Egyetem]] ajánlott neki tanári állást, 1891-ben pedig [[Robert Koch]] hívta meg az általa vezetett Fertőző Betegségek Intézetébe (''Preußisches Institut für Infektionskrankheiten''). 1896-ban Ehrlich lett az igazgatója az akkor alapított Szérumkutató- és Vizsgáló Intézetnek (''Institut für Serumforschung und Serumprüfung'').

 

1894-ben [[Emil von Behring]]gel közösen kidolgozott egy hatékony szérumot a [[diftéria]] ellen. A két kutató később összekülönbözött; Von Behring nem volt hajlandó elismerni hozzájárulását, míg Ehrlich fenntartotta, hogy ő állította elő először az emberekben is hatékony szérumot. Von Behring végül egyedül kapott orvosi Nobel-díjat 1901-ben a diftéria elleni harcáért. 1896-ban Ehrlich kidolgozott egy módszert a diftériatoxin elleni szérum erősségének meghatározására, amivel lehetővé vált annak gyógyszerként való standardizálása.

Ezen munkái alapján tette közzé az immunitás oldallánc-elméletét: eszerint a vér sejtjein kis oldalláncok vannak (ma makromolekulának mondanánk), ezekhez köt vegyileg a toxin. A toxinoknak kitett sejt újabb oldalláncokat növeszt, amelyek letörnek, és a vérplazmában úszva megkötik a szabad toxinmolekulákat.

 

Ugyanabban az évben az intézetet [[Frankfurt am Main]]ba költöztették és átnevezték Kísérletes Terápiai Intézetre (''Institut für Experimentelle Therapie''). 1906-ban Ehrlich lett a vezetője az intézete szomszédságában létesített Georg-Speyer-Hausnak, a magánalapítvány által finanszírozott kutatóintézetnek. Itt fedezte fel 1909-ben munkatársaival együtt a [[szifilisz]] első specifikus gyógyszerét, a [[Salvarsan|Salvarsant]].

 

1908-ban immunológiai kutatásai elismeréseképpen [[Ilja Iljics Mecsnyikov|Ilja Mecsnyikovval]] közösen elnyerte a [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|fiziológiai Nobel-díjat]].

 

 

==Halála==

Az [[első világháború]] kitörése után aláírta a [[Kilencvenhármak Manifesztuma|Kilencvenhármak Manifesztumát]], amiben neves német tudósok és művészek biztosították támogatásukról a császári hadsereg minden tevékenységét, beleértve a sokakat felháborító belgiumi terrorakciókat is.{{forrás}} 1914 karácsonyán Paul Ehrlich kisebb infarktuson esett át, amiből még felépült; de a következő év augusztusában [[Bad Homburg vor der Höhe|Bad Homburgba]] utazott pihenni és ott végzetes szívroham érte. A Frankfurt am Main-i zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

==Források==