„1905-ös orosz forradalom” változatai közötti eltérés

Általánossá vált a munkanélküliség, az éhínség, a szegényes lakásviszonyok. A munkásmozgalmak visszaszorítása céljából szakszervezeteket hoztak létre. [[Szentpétervár]]on egy ilyen szakszervezet vezetésével egy pópát, [[Georgij Apollonovics Gapon|Gapon atyát]] bízták meg. [[1905]]. [[január 9.|január 9]]-én a munkások a [[Téli Palota]] elé vonultak, hogy békésen kérjék a cárt a munkások nyomorának enyhítésére. A rendőrség és a katonaság azonban a tömegbe lőtt, fegyvertelen emberek százait ölve meg.<ref>{{cite web|url=http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=10898|title=Az oroszországi „véres vasárnap”|last=Kun|first=Enikő|date=2008-01-22|publisher=''[[National Geographic]]''|language=magyar|accessdate=2010-02-05}}</ref> Bár a cár nem tartózkodott akkor a fővárosban, így nem lehetett felelőssé tenni a történtekért, a legtöbben mégis neki tulajdonítják a szentpétervári véres vasárnap eseményeit. Az idő előrehaladtával egyre szaporodtak a lázadások, a tüntetések és a sztrájkok. A [[Patyomkin páncélosorosz csatahajó|''Patyomkin'']]hajó legénységének lázadása meggyőzte a hatóságokat arról, hogy a zavargások leveréséhez katonai erőre van szükség. A Pavel Miljukov elnökletével megalakult „Szövetségek Szövetsége”, a szakmai szervezetek képviselőinek gyűlése egyre hangosabban követelte a parlamentet. II. Miklós [[1905]]. [[augusztus 6.|augusztus 6-án]] felajánlotta, hogy felállít egy „tisztán tanácskozó dumát”, de a szövetség ezt elutasította alkalmatlanságra hivatkozva.