„Római vallás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: da:Romersk religion egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
|||
14. sor:
A ''larok'' két csoportra oszthatók, a ''lares familiares'' a családi szentségek gyűjtőneve, emellett a ''lares compitales'' (= keresztúti larok) a birtokvédelemmel kapcsolatos szentségek.
[[Iuppiter]], az
* ''pomerium'' - (szent mezsgye) az államhatárok isteni védelme;
* ''ünnepek'';
63. sor:
=== Madárjósok ===
[[Kép:Augur, Nordisk familjebok.png|bélyegkép|Augur, avagy madárjós munka közben|140px]]
A madárjóslásnak nagy hagyománya volt az ókori Rómában.
Az '''augur''' vagyis madárjós jósolt rendkívüli égi jelekből (napfogyatkozás, csillaghullás, szivárvány stb.), a madarak repüléséből, hangjából. A madarakat két osztályba sorozták: olyanokra, amelyek hangjukkal adtak jelt, mint például a holló, bagoly, harkály, kakas, és olyanokra, amelyeknek repülése és száma volt a jóslás alapja, mint a sas, ölyv, galamb.
77. sor:
A béljóslás, latinul ''haruspicium'' kevésbé kedvelt volt, mint a madárjóslás. A béljósok, vagyis ''haruspexek'' egészen a birodalom hanyatlásáig hivatalos tisztet töltöttek be a római állam vallási szervezetében. Halikarnasszoszi Dionysios szerint Rómában már Romulus idejétől kezdve léteztek béljósok, ám a szerzők zöme a bőséges forrásokra hivatkozva etruszk eredetűnek tartja a béljóslást. A Tarquiniusok uralkodása idejétől a rómaiak fordultak tanácsért a haruspexekhez, akik imerték a ''disciplina Etrusca''-t, az etruszk jóslás tudományát. Az isz. e. IV–III. századtól egyre inkább bevonják őket a várost vagy a magistrátusokat illető csodajelek értelmezésébe, hadjáratok sikerének felmérésébe. A Rómába belolvadó Etruszk birodalom arisztokratái soszor jósként próbálták előjogaikat átmenekíteni. A politikusok mellé szegődő béljósok többnyire egy leendő nagy államférfi támogatásának megszerzésével próbáltak karriert csinálni, míg az állami béljósok a szenátusi politikát támogatták. Az állami és a magánjósok tevékenysége a II. század végére teljesen szétválik, mi több, szembenállásig fajul.
A principátus idején a béljóslás szigorúbb felügyelet alá került: feltehetőleg [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] szervezte meg a 60 béljós testületét, amelybe immár nemcsak etruszk származású jósok tartoztak. A császárság idején az állami béljósok feladatköre kiszélesedett, a 60 fős testülethez a szenátus fordult, míg a császári haruspexek az uralkodóval álltak közvetlen kapcsolatban. Az I. századtól kezdve az itáliai területeken és a provinciákban is elterjed a disciplina Etrusca, amelynek fő tanait immár latinul teszik közzé. A Severusok idején létrejön a
A II. századtól kezdve pedig a régi római vallás tisztségeinek felvételével az idegen vallásokkal szemben a római hagyomány, a
=== Kockavetés ===
Kezdetben mind játékra, mind jóslásra az asztragalosz kockát használták, ami a juh- és kecskeláb sarokcsontja volt. Ez még négy oldalú volt, a későbbiekben a hatlapú kocka terjedt el, melyet már [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] is ismertek.
A rómaiaknál tiltották a [[dobókocka]]-játékot, bár a legionáriustól a császárig mindenki lelkesen játszott.
95. sor:
Hittek a visszatérő lelkekben, több, ezzel kapcsolatos átkot tartalmazó kőlapot találtak.
A kezdetekben máglyán égették el a holtakat, gyakran a sírgödröt is kiégették. Esquilinus dombjaa
A gazdagabbak az etruszkok halott tiszteletét követve, és szépen díszített sírkamrákat építettek. Ezek jellemzője a több részre osztott szerkezet, gyakran timpanonnal, szoborral, szöveggel. A gazdag halottakat szarkofágba fektették. A sírtábla neve ''cippus'', melyen az elhunytról részletes adatokat is közöltek. A síremlékek szépen faragottak voltak, lehetőség szerint választékos ábrákkal és díszítésekkel.
A ''[[parentalia]]'' és a ''[[Lemuralia|lemuria]]'' (vagy lamuria) a holtak lelkének (lemuroknak) szentelt ünnepek voltak. A lemuriát a monda szerint [[Romulus]] alapította (eredetileg Remuria néven) halott testvére lelkének kiengesztelésére. A halottakra való emlékező év végi napokat, a ''parentaliát'' (parens = szülő) február 13-22 között tartották. Ennek zárónapján, a ''feralia'' napon Rómában az összes templom zárva volt, és áldozati tüzet az oltárokon nem volt szabad gyújtani. Az Ovidiusnál olvasható hagyomány szerint ez ünnepet Aeneos alapította apja elköltözött lelkének tiszteletére. Ekkor, és az elhunyt halálának évfordulóján
== [[Görög mitológia]] hatása ==
133. sor:
* [http://mek.oszk.hu/00600/00692/ Római regék és mondák] a [[MEK]]
* [http://mek.oszk.hu/08100/08154/ Görög-római mythologia] a [[MEK]]
* [http://www.hetek.hu/index.php?cikk=45003 HETEK
* [http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/okor/josok.htm
* [http://csendes.freeweb.hu/kultura/roma.html Római istenek – Házi és állami istenek]
* [http://www.banki.hu/~tkt/segedanyagok/valaszthato/kulturtortenet_03.pdf Szekér Nóra: Kultúrtörténet (oktatási segédlet 3. rész)]
142. sor:
* [http://www.c3.hu/~klio/klio021/klio057.html Klió 2002/1. – Népi művészet, népi vallásosság Pompejiben?]
* [http://www.pozsarko.hu/epigraphia/index.html Epigráfia ''(római síremlékek feliratai és értelmezésük)'']
* [http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Abae&url=/eletestudomany/archiv/1996/9605/02.html
* [http://www.e-tudomany.hu/etudomany/web/uploaded_files/20070403.pdf A szélistenekről: Dr. Gábli Cecília: Plinius a szelekről]
153. sor:
{{Link FA|nl}}
{{Link GA|da}}
| |||