Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: de:Zweite Schlacht von El Alamein egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
[[Kép:Flag of South Africa 1928-1994.svg|25px]] [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrika]]<br />
[[Kép:US flag 48 stars.svg|20px]][[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]
<ref>Craven, Wesley Frank & Cate, James Lea. 1949. ''The Army Air Forces in World War II, Volume Two: Torch to Pointblank,'' Chicago: University of Chicago Press (ISBN 14289158771-4289-1587-7)</ref><br />
[[Kép:Flag of the United Kingdom.svg|25px]] [[Egyesült Királyság]]<br />
[[Kép:Flag of Greece.svg|25px]] [[Görögország]]<br />
|veszteségek1= 2350 halott <ref name="Playfair78">Playfair, Major General I.S.O., 78. o.</ref><br /> {{szám|8950}} sebesült<ref name="Playfair78"/><br /> {{szám|2260}} eltűnt<ref name="Playfair78"/><br />500 harckocsi megsemmisült<ref>''Carver'' és ''Playfair'' szerint kb. 500 tank semmisült meg, ''Barr'' szerint legalább 332</ref> (300 később kijavítva<ref name="Playfair78"/>)<br /> 97 repülő<ref name="Playfair78"/> <br /> 111 ágyú <ref name="Playfair78"/> <br />'''Összesen: {{szám|13560}}'''<ref>Playfair, 78 o. a veszteségek bontása: brit csapatok 58%, ausztrálok 22%, Új-Zéland 10%, Dél-Afrika 6%, India 1%, Egyéb szövetséges 3%</ref>
|veszteségek2= '''Német''': 1149 halott<ref name="Barr404">Barr, Niall, 404. o.</ref> <br /> 3886 sebesült<ref name="Barr404"/> <br /> 8050 hadifogoly<ref name="Barr404"/> <br /> 64 repülőgép<ref name="Playfair78"/> <br /> '''Olasz''': 1200 halott <ref name="Watson27">Watson, 27. o.</ref><br /> 1600 sebesült <ref name="Watson27"/> <br /> {{szám|22071}} hadifogoly<ref name="Playfair78"/> <br /> 20 repülőgép<ref name="Playfair78"/> <br />'''Összesen: {{szám|37956}}'''<br />
259-450 harckocsi<ref name= "Pg404">Barr, 404. o., (kombinált német-olasz harckocsi-veszteség)</ref><ref name="Pg27">Watson, 27. o., szerint összesen 450 német és olasz harckocsi veszett oda</ref><br />254 ágyú<ref name= "Pg404"/>
}}
{{Észak-afrikai hadszíntér}}
 
Az első éjszaka kritikus volt: a terv szerint a XXX. hadtest gyalogsága 26&nbsp;km-t nyomul előre az ellenséges aknamezőkön keresztül, és egy ideiglenes védővonalat tartva megvárja, amíg az utászok megnyitják a folyosókat és a X. hadtest páncélosai felzárkóznak, és megtörik a meginduló német ellentámadást.
Fontos volt a gyalogság és a harckocsizók megfelelő koordinációja: a páncéltörő ágyúkkal jól felszerelt német-olasz mélységi védelem áttöréséhez gyalogsági támogatás kellett, a gyalogság ellen meginduló német páncélos-ellentámadás megállításához pedig harckocsik. A korábbi észak-afrikai hadműveletek során a szövetségesek rengeteg harckocsit veszítettek, amikor a sivatagban gyorsan mozgó páncélosok lehagyták a gyalogságot, és beásott ellenséges páncéltörő ágyúkba futottak. Hasonlóképpen, rengeteg gyalogos esett fogságba amikor saját páncélosok hiányában a német tankok átszáguldottak a vonalaikon és a visszavonulási és utánpótlási útvonalakat elvágva bekerítették őket.
 
A terv kulcsfontosságú része volt az ellenség megtévesztése is a támadás helyszínét és időpontját illetően. A csatát megelőző hónapokban ''Bertram hadművelet'' néven a szövetségesek számos megtévesztő akciót hajtottak végre. Szeptemberben a front északi részén üres ládákból álló hatalmas raktárakat hoztak létre, a németek pedig közelgő támadástól tartva megerősítették ezt a frontszakaszt. Ezután üzemanyagvezetéket kezdtek építeni déli irányban, északon pedig nem történt semmi. A németek kezdetben bombázták az üres raktárakat, majd – mivel nem történt itt semmi – az olajvezeték építését felfedezve délre csoportosítottak át. Szeptember folyamán a britek észrevétlenül feltöltötték az üres raktárakat (amelyek látványához a német felderítők már hozzászoktak), a csővezetéket pedig nem használták semmire. További megtévesztésként teherautókra farostlemezből messziről tanknak látszó felépítményeket barkácsoltak, és százával irányították át az ilyen "tankokat" az arcvonal déli részére. Az igazi harckocsikat éjjel mozgatták (északra), és ponyvákkal és festett falapokkal teherautónak álcázták őket.
Október 23-án este 9 óra 40 perckor a nyugodt, tiszta, teliholdas sivatagi éjszakát 882 szövetséges ágyú tüze törte meg. 20 perces általános bombázás után, amikor a 60&nbsp;km-es front teljes szélességében hullottak a gránátok, a tüzérség átváltott a kijelölt célpontok támadására, ami 5 és fél órán keresztül tartott. A közhiedelemmel ellentétben, a 882 ágyú soha nem tüzelt egyszerre, így a csatát nem "1000 ágyú fülsiketítő dörgése" nyitotta meg, mint arról a korabeli sajtó beszámolt.
 
10 órakor 4 gyaloghadosztály indult meg az aknamezőkön keresztül. Mivel az aknák többsége harckocsi-akna volt, a szétszórt formációban előrenyomuló gyalogosok súlya alatt nem robbantak fel. Amint a gyalogság áthaladt az első aknamezőkön, az utászok megkezdték a mindössze 8m széles folyosók megtisztítását, és éjjel 2-kor az első 500 tank lassan megindult előre. A keskeny folyosókon a tankok csak lassan, egyes sorban tudtak haladni. Hajnali 4-re a felvert por olyan sűrű lett, hogy az élen haladó tankok nem látták a folyosókat jelző zászlókat, és az előrenyomulás elakadt. Az aknamező sokkal mélyebb volt, mint azt a szövetséges felderítés feltételezte, ezért reggelre nem sikerült a folyosókat teljes hosszúságukban megnyitni. A napfelkelte ott találta a brit harckocsikat egyes sorban ácsorogva a sivatag és az ellenséges aknamező közepén.
 
Mindeközben délen a 7. brit páncéloshadosztály (soraiban az 1. szabad francia dandárral) megtévesztő támadást indított a 21. német páncéloshadosztály és az olasz ''Ariete'' (Kos) hadosztály ellen. Hasonló akcióba kezdett a ''Ruveiszat'' hegygerincen védekező olasz ''Bologna'' hadosztály ellen a 4. indiai gyaloghadosztály.
'''D-2. nap, október 25 vasárnap:''' A csata nyitánya lezárult, mindkét fél két teljes napja állt kimerítő harcban. A szövetséges páncélosok északon átjutottak az aknamezőkön, és egy 9&nbsp;km széles és 8&nbsp;km mély részen benyomultak az ellenséges védővonalba, azonban ezzel csak a német-olasz csapatok fő védvonalát érték el, az áttörést ezután kellett kiharcolni. Montgomery ezért leállította a délen folyó hadműveleteket, és északra küldte a 7. brit pc. hadosztályt. Leállította az 1. dél-afrikai és 2. új-zélandi hadosztály támadását is a front középső részén lévő ''Miterija'' gerincen védekező az olasz ''Trento'' hadosztály ellen.
 
Északon a 15. német pc. ho. és az olasz ''Littorio'' hadosztály tovább támadta a brit tankokat, de egyik fél sem tudott előrenyomulni. Az éjszaka leszálltával a szövetséges gyalogság ismét támadásra indult: a 51. brit hadosztály három támadást is indított, de az általános kavarodásban semmit sem értek el, 500 katona elvesztésén kívül. A hadosztályban egyetlen tiszt maradt akcióképes.
 
Eközben innen pár km-re délnyugatra ausztrál csapatok indítottak rohamot egy dombtetőn (29-es magaslat) lévő ellenséges megfigyelőállás ellen, amit a német 164. könnyű hadosztály védett, nagy létszámú olasz gyalogsággal megerősítve. A szövetséges légierő 115 tonna bombát dobott le a dombra, és az ausztrálok az éjszaka folyamán elfoglalták a kulcsfontosságú magaslatot, 240 hadifoglyot ejtve.
'''D-12. nap, november 4., szerda:''' Megindult a végső szövetséges támadás a még kitartani próbáló, főleg olasz csapatok ellen. Három brit páncéloshadosztály törte át a már csak nyomaiban létező védvonalakat, és jutott ki nyílt terepre. A tengelyhatalmak csapatai visszavonultak, már amelyiknek sikerült. A nap során megsemmisült az ''Ariete'', ''Littorio'' és ''Trieste'' hadosztály. Rommel elsősorban a német csapatokat igyekezett menteni, és az olaszokkal fedeztette a visszavonulást. A legtöbb olasz hadosztály bátran, sőt hősiesen harcolt (az ''Ariete'' hadosztály szinte az utolsó emberig harcolt). Más olasz egységek katonái azonban, látva hogy a németek feláldozzák őket, nem voltak hajlandók tovább harcolni és tömegesen adták meg magukat.
 
A ''Bologna'' és ''Trento'' hadosztályok zöme harcolva vonult vissza, és csak napok után adták meg magukat, amikor a sivatagban a katonák hullani kezdtek a szomjúságtól és kimerültségtől. ''Dall'Olio'' ezredes, a ''Bologna'' parancsnoka mondta fogságba esésekor: ''Harcolnánk tovább, de már nincs mivel.'' ''Harry Zinder'', a ''Time'' magazin tudósítója írja: ''…az olaszok kitűnően, az utolsó töltényig harcoltak, de a németek nagyon csúnyán cserbenhagyták őket.''
 
== Eredmények, veszteségek ==
 
{{Link FA|it}}
{{Link GA|de}}
156 435

szerkesztés