„Második el-alameini csata” változatai közötti eltérés

[[Kép:Flag of South Africa 1928-1994.svg|25px]] [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrika]]<br />

[[Kép:US flag 48 stars.svg|20px]][[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]

[[Kép:Flag of the United Kingdom.svg|25px]] [[Egyesült Királyság]]<br />

[[Kép:Flag of Greece.svg|25px]] [[Görögország]]<br />

|veszteségek1= 2350 halott <ref name="Playfair78">Playfair, Major General I.S.O., 78. o.</ref><br /> {{szám|8950}} sebesült<ref name="Playfair78"/><br /> {{szám|2260}} eltűnt<ref name="Playfair78"/><br />500 harckocsi megsemmisült<ref>''Carver'' és ''Playfair'' szerint kb. 500 tank semmisült meg, ''Barr'' szerint legalább 332</ref> (300 később kijavítva<ref name="Playfair78"/>)<br /> 97 repülő<ref name="Playfair78"/> <br /> 111 ágyú <ref name="Playfair78"/> <br />'''Összesen: {{szám|13560}}'''<ref>Playfair, 78 o. a veszteségek bontása: brit csapatok 58%, ausztrálok 22%, Új-Zéland 10%, Dél-Afrika 6%, India 1%, Egyéb szövetséges 3%</ref>

|veszteségek2= '''Német''': 1149 halott<ref name="Barr404">Barr, Niall, 404. o.</ref> <br /> 3886 sebesült<ref name="Barr404"/> <br /> 8050 hadifogoly<ref name="Barr404"/> <br /> 64 repülőgép<ref name="Playfair78"/> <br /> '''Olasz''': 1200 halott <ref name="Watson27">Watson, 27. o.</ref><br /> 1600 sebesült <ref name="Watson27"/> <br /> {{szám|22071}} hadifogoly<ref name="Playfair78"/> <br /> 20 repülőgép<ref name="Playfair78"/> <br />'''Összesen: {{szám|37956}}'''<br />

}}

{{Észak-afrikai hadszíntér}}

 

Az első éjszaka kritikus volt: a terv szerint a XXX. hadtest gyalogsága 26&nbsp;km-t nyomul előre az ellenséges aknamezőkön keresztül, és egy ideiglenes védővonalat tartva megvárja, amíg az utászok megnyitják a folyosókat és a X. hadtest páncélosai felzárkóznak, és megtörik a meginduló német ellentámadást.

 

A terv kulcsfontosságú része volt az ellenség megtévesztése is a támadás helyszínét és időpontját illetően. A csatát megelőző hónapokban ''Bertram hadművelet'' néven a szövetségesek számos megtévesztő akciót hajtottak végre. Szeptemberben a front északi részén üres ládákból álló hatalmas raktárakat hoztak létre, a németek pedig közelgő támadástól tartva megerősítették ezt a frontszakaszt. Ezután üzemanyagvezetéket kezdtek építeni déli irányban, északon pedig nem történt semmi. A németek kezdetben bombázták az üres raktárakat, majd – mivel nem történt itt semmi – az olajvezeték építését felfedezve délre csoportosítottak át. Szeptember folyamán a britek észrevétlenül feltöltötték az üres raktárakat (amelyek látványához a német felderítők már hozzászoktak), a csővezetéket pedig nem használták semmire. További megtévesztésként teherautókra farostlemezből messziről tanknak látszó felépítményeket barkácsoltak, és százával irányították át az ilyen "tankokat" az arcvonal déli részére. Az igazi harckocsikat éjjel mozgatták (északra), és ponyvákkal és festett falapokkal teherautónak álcázták őket.

Október 23-án este 9 óra 40 perckor a nyugodt, tiszta, teliholdas sivatagi éjszakát 882 szövetséges ágyú tüze törte meg. 20 perces általános bombázás után, amikor a 60&nbsp;km-es front teljes szélességében hullottak a gránátok, a tüzérség átváltott a kijelölt célpontok támadására, ami 5 és fél órán keresztül tartott. A közhiedelemmel ellentétben, a 882 ágyú soha nem tüzelt egyszerre, így a csatát nem "1000 ágyú fülsiketítő dörgése" nyitotta meg, mint arról a korabeli sajtó beszámolt.

 

 

Mindeközben délen a 7. brit páncéloshadosztály (soraiban az 1. szabad francia dandárral) megtévesztő támadást indított a 21. német páncéloshadosztály és az olasz ''Ariete'' (Kos) hadosztály ellen. Hasonló akcióba kezdett a ''Ruveiszat'' hegygerincen védekező olasz ''Bologna'' hadosztály ellen a 4. indiai gyaloghadosztály.

'''D-2. nap, október 25 vasárnap:''' A csata nyitánya lezárult, mindkét fél két teljes napja állt kimerítő harcban. A szövetséges páncélosok északon átjutottak az aknamezőkön, és egy 9&nbsp;km széles és 8&nbsp;km mély részen benyomultak az ellenséges védővonalba, azonban ezzel csak a német-olasz csapatok fő védvonalát érték el, az áttörést ezután kellett kiharcolni. Montgomery ezért leállította a délen folyó hadműveleteket, és északra küldte a 7. brit pc. hadosztályt. Leállította az 1. dél-afrikai és 2. új-zélandi hadosztály támadását is a front középső részén lévő ''Miterija'' gerincen védekező az olasz ''Trento'' hadosztály ellen.

 

 

Eközben innen pár km-re délnyugatra ausztrál csapatok indítottak rohamot egy dombtetőn (29-es magaslat) lévő ellenséges megfigyelőállás ellen, amit a német 164. könnyű hadosztály védett, nagy létszámú olasz gyalogsággal megerősítve. A szövetséges légierő 115 tonna bombát dobott le a dombra, és az ausztrálok az éjszaka folyamán elfoglalták a kulcsfontosságú magaslatot, 240 hadifoglyot ejtve.

'''D-12. nap, november 4., szerda:''' Megindult a végső szövetséges támadás a még kitartani próbáló, főleg olasz csapatok ellen. Három brit páncéloshadosztály törte át a már csak nyomaiban létező védvonalakat, és jutott ki nyílt terepre. A tengelyhatalmak csapatai visszavonultak, már amelyiknek sikerült. A nap során megsemmisült az ''Ariete'', ''Littorio'' és ''Trieste'' hadosztály. Rommel elsősorban a német csapatokat igyekezett menteni, és az olaszokkal fedeztette a visszavonulást. A legtöbb olasz hadosztály bátran, sőt hősiesen harcolt (az ''Ariete'' hadosztály szinte az utolsó emberig harcolt). Más olasz egységek katonái azonban, látva hogy a németek feláldozzák őket, nem voltak hajlandók tovább harcolni és tömegesen adták meg magukat.

 

 

== Eredmények, veszteségek ==

 

{{Link FA|it}}