„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wikipédia:Kocsmafal_(helyesírás)&oldid=14350755, replaced: Nagy-Lengyelországi vajdaság → Nagy-lengyelországi vajdaság |
a Bot: en:History of Poland during the Piast dynasty egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
||
10. sor:
A 4-6. században szétváltak a szláv törzsek is. Itt formálódtak a nyugati szlávság csoportjai: [[lechiták]] (a [[lengyelek]] ősei), elbai szlávok, [[pomeránok]] stb. Az [[Odera]] és [[Visztula]] közötti törzsekről elsőként 870 körül a ''Bajor geográfus'' tudósított.<ref>A városok listája a ''Descriptio civitatum et regionum ad septentrionalem plagam Danubii'' (A Duna északi oldalán fekvő városok és földek leírása) című jegyzetben, amely a 845. év táján [[Regensburg]]ban készült [[II. Lajos keleti frank király|Német Lajos]] császár számára. Ez tájékoztat az [[Elba|Elbától]] keletre és a [[Duna|Dunától]] északra évő népekről és törzsekről.</ref> A műben megadott adatok alapján a legjelentősebbeknek a glopeaniak tűnnek, akik - régészeti források alapján – [[Kujávia]], ill. a [[Nagy-lengyelországi vajdaság]] északkeleti részére tehetők (lengyelül ez a név a ''Goplanie''). A várak megjelenése a térségben már a 7. századra, a törzsi szerveződés időszakára tehető. A formálódó arisztokrácia kedvező lehetőséget biztosított a kereskedelem fejlődéséhez. Fizetőeszközként szőttest, vagy prémárut használhattak. A 9. és 10. századra kiemelkedtek a [[wiślanok]] (központjuk – [[Krakkó]]) és a [[Polánok (nyugati szláv törzs)|polánok]] (központjaik – [[Gniezno]] és [[Poznań]]).
== Államalapítás ==
A polánok és Lengyelország első fővárosa [[Gniezno]] volt. A polánok államában valószínűleg a 9. század első felétől a [[Piast-dinasztia]] uralkodott. A [[Gallus Anonymus]] krónikájában idézett legendák szerint, az első fejedelem ebből a dinasztiából '''Siemowit''' volt – ő a '''[[Piast]]''' nevű dinasztia megállapítójának a fia, aki megdöntötte '''Popiel''' uralkodó uralmát.<ref>Egy legenda szerint, Popiel egy lakomán megmérgezte a rokonait, akiket azzal gyanúsított, hogy át akarják venni a hatalmat. A holttestükből egerek keltek ki, ezek megették Popielt és a feleségét.</ref>
53. sor:
== Az ország újjáépítése ==
[[Fájl:Boleslaw Smialy.jpg|160px|thumb|left|II. (Bőkezű) Boleszláv [[Jan Matejko]] képén]]
[[Fájl:Polska 1039 - 1058.png|thumb|250px|Lengyelország I. Kázmér korában]]
63. sor:
Kázmér 1058-ban meghalt. Utódja '''[[II. Boleszláv lengyel király|II. Boleszláv]]''' lett. Aktív külpolitikát folytatott, beavatkozott a környező országok - Cseh-, Magyar- és Oroszország - trónviszályaiba. Az első ilyen hadjáratot 1060-ban indította Magyarországra, hogy a szövetségesét, [[I. Béla magyar király|I. Bélát]] (ő II. Mieszko lányának a férje), trónra ültesse, azután 1074-ben – [[I. Géza magyar király|I. Gézát]] meg 1077-ben [[I. László magyar király|I. Lászlót]] támogatta. Hasonlóan támogatta a kijevi fejedelmet, [[I. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem|I. Izjaszlávot]], 1077-ben, ő II. Mieszko másik lányának férje volt. Törekedett a királyi korona visszaszerzésére, azért következetesen harcolt a német császárok ellen és támogatta [[VII. Gergely pápa|VII. Gergely pápát]] az invesztitúraharcban. A törekvései sikerrel jártak - 1076-ban a pápa elismerte őt lengyel királyként. Azonban akadtak ellenségei is, mint például '''[[Szent Szaniszló]]''' krakkói püspök. A legenda szerint, bírálta a királyt, erre ő annyira megharagudott, hogy saját kezével leszúrta. Ezután a pápa kiátkozta, így Boleszláv Magyarországra menekült (1079). Az uralkodása annyira ellentmondásos volt, hogy a lengyel történelemben szélsőséges előneveket visel emiatt – Bőkézű (''Szczodry''), Merész (''Śmiały'') és Kegyetlen (''Okrutny'').
Elűzetése után nem fiai, hanem öccse, '''[[I. Ulászló lengyel fejedelem|I. Ulászló]]''' (''Władysław Herman'') került hatalomra. Hiába vette el [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] lányát, tekintélyt nem tudott kiharcolni. Ebben az is közrejátszhatott, hogy eléggé tehetetlen, határozatlan volt, hiányzott a kormányzáshoz szükséges tehetsége. Az uralkodó lemondott a királyi címről, a császársággal és Csehország szemben alárendeltté lett (a csehek meghódították Kis-Lengyelországot, a lengyeleknek sarcot kellett fizetniuk Sziléziáért). Helyette '''[[Sieciech]]''' nádor kormányzott, akinek uralkodása elégedetlenkedést keltett egyre több feudálúr között - azért 1099-ban a fejedelem kénytelen volt emigrálni, az országot pedig a fiai, '''[[Zbigniew lengyel fejedelem|Zbigniew]]''' és '''[[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. (Ferdeszájú) Boleszláv]]''' közt felosztani. 1102-ban az ő halálával megkezdődött a harc Zbigniew és Boleszláv között. Kezdetben Zbigniew került hatalomra, de 1107-ben testvére legyőzte. Ő 1109-ben csatlakozott [[V. Henrik német-római császár|V.
1114-ben Boleszláv békeszerződést kötött a császársággal és Csehországgal, ezért meg tudta kezdeni [[Pomeránia]] meghódítását. A Keleti Pomeránia ([[Gdańsk]]kal) Lengyelországhoz csatolása 1119-ben következett, a Nyugat-Pomerániáé pedig ([[Szczecin]]nel) – 1122-ben (majd 1130-ban – [[Rügen]]é).
81. sor:
[[Kategória:Lengyelország történelme]]
{{Link GA|en}}
| |||