„Boeing 777” változatai közötti eltérés

a
Bot: fr:Boeing 777 egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
a (Bot: fr:Boeing 777 egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások)
| első felszállás = [[1994]]. [[június 12.]]
| szolgálatba állás = [[1995]]. [[június 7.]] ([[United Airlines]])
| darab = 1000 db [[2012]] márciusában | ár = 777-200: 178-195 millió USD<br />777-200ER: 190-212,5 millió USD<br />777-200LR: 219-243 millió USD<br />777-300: 210-234 millió USD<br />777-300ER: 237-264 millió USD<br />777-300F: 232,5-240 millió USD
| hossz = 63,7-73.9
| fesztáv = 60,9
| magasság = 18,5
| hajtómű = 777-200: 2db Pratt & Whitney 4077 (4090-ER) -vagy- Rolls-Royce Trent 877 (895-ER) -vagy- General Electric GE90-77B (94B-ER) kétáramú gázturbinás sugárhajtómű<br />777-300: 2db Pratt & Whitney 4098 -vagy- Rolls-Royce Trent 892 (GE90-115B -ER)
}}
 
A '''Boeing 777''' (angol nyelvterületen elterjedt neve '''Triple Seven''', azaz ''„Tripla hetes”'', típusszáma miatt) [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] fejlesztésű szélestörzsű kéthajtóműves utasszállító repülőgép. A világ legnagyobb kéthajtóműves utasszállító repülőgépe. Ez az első repülőgép amit teljes egészében 3D szoftverekkel terveztek, az összeépítést is számítógépen modellezték. A program 1990-ben kezdődött a 777-200-as, rövid verzió tervezésével. 1994-ben adták át az elsőt, majd 1995-ben indult a hosszabb törzsű, 777-300-as változat. Turistaváltozatban 440 utas befogadására képes, de modulokkal két- és háromosztályosra is berendezhető. A hosszútávú változat akár 18 órát a levegőben maradhat, ami több mint 17000&nbsp;km-es hatótávot jelent. A leghosszabb utasszállító repülés rekordját is ez a gép tartja, 22 óra 42 perccel, és több mint 21000&nbsp;km megtételével. A 777-300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, melyek 115000 font tolóerőre képesek - ez több mint 50 tonna hajtóművenként. Mindkét főfutóján 6 kerék található, ezekből a leghátsó kerékpárok kormányozhatóak. A legnagyobb változat maximális felszállótömege 351 tonna. A Boeing először alkalmazott polgári gépen [[fly-by-wire]] vezérlést, azonban az ő rendszerük lényegesen különbözik az Airbus által alkalmazott megoldástól. Ez az első repülőgép, amelyben a pilóták már nem használnak papírokat, az ellenőrző listák, térképek, az összes dokumentáció színes kijelzőkön jelenik meg.
 
Legfőbb üzemeltetője, a [[Singapore Airlines]] 68 ilyen repülőgépet használ. Ebből 46 db 777-200ER, 12 db 777-300 és 10 db 777-300ER típusváltozatú. 2007 augusztusáig 50 vevő 1003 db 777-est rendelt meg.
=== Tervezés ===
 
A 777-es fejlesztése eltért a Boeing hagyományos módszereitől. A történelemben először nyolc nagy légitársaság, név szerint az [[All Nippon Airways]], az [[American Airlines]], a [[British Airways]], a [[Cathay Pacific]], a [[Delta Air Lines]], a [[Japan Airlines]], a [[Qantas]] és a [[United Airlines]], jelentős szerepet játszott a tervezésben, korábban a légi fuvarozóknak minimális beleszólásuk volt a fejlesztés folyamatába. Az első csoporttalálkozón, 1990 januárjában, a légitársaságok egy 23 oldalas kérdőivet kaptak kézhez, amelyben az új repülőgéphez támasztott igényeikről kérdezték őket. Két hónappal később a Boeing és társai előtt lassan kirajzolódtak az alapok: egy a 747-eséhez nagyon hasonló törzs, befogadóképesség 325 főig, [[fly-by-wire]] vezérlés, a pilótafülkében képernyőkkel helyettesített műszerek, az A330-asnál és a MD–11-esnél jobb gazdaságosság. A Boeing a repülőgép végső összeszerelési helyéül a [[Washington (állam)|Washington állambeli]] [[Everett (Washington)|EverettEverettet]]et jelölte ki.
 
1990. október 14-én a United Airlines lett a típus legelső megrendelője, amikor 34 [[Pratt & Whitney]] hajtóművekkel felszerelt 777-est rendelt, további 34 gépre opcióval. A 777-es üzembe állításának ideje egybeesett a United terveivel a kiöregedő DC–10-eseinek cseréjére. A United igénye szerint a repülőgépnek három útvonalon kellett helytállnia: Chicagoból és Dallasból Hawaiira valamint Chicagóból Európába. A [[ETOPS]] normák teljesítése is követelmény volt. 1993 januárjában a tervezésbe bekapcsolódtak a United fejlesztői is. 240 csapatba osztották őket, amelyek mindegyike legfeljebb 40 tagot számlált. Minden csapat a repülőgép más-más részén dolgozott. A Cathay Pacific kérésére a törzset tovább szélesítették, az alapváltozatot meghosszabbították az All Nippon Airwaysnek, a British Airwaysnek óhajára pedig a belső tér átalakíthatóságát megnövelték.
 
{{Link FA|en}}
{{Link GA|fr}}
156 514

szerkesztés