„Boeing 777” változatai közötti eltérés

| darab = 1000 db [[2012]] márciusában | ár = 777-200: 178-195 millió USD<br />777-200ER: 190-212,5 millió USD<br />777-200LR: 219-243 millió USD<br />777-300: 210-234 millió USD<br />777-300ER: 237-264 millió USD<br />777-300F: 232,5-240 millió USD

| hajtómű = 777-200: 2db Pratt & Whitney 4077 (4090-ER) -vagy- Rolls-Royce Trent 877 (895-ER) -vagy- General Electric GE90-77B (94B-ER) kétáramú gázturbinás sugárhajtómű<br />777-300: 2db Pratt & Whitney 4098 -vagy- Rolls-Royce Trent 892 (GE90-115B -ER)

A '''Boeing 777''' (angol nyelvterületen elterjedt neve '''Triple Seven''', azaz ''„Tripla hetes”'', típusszáma miatt) [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] fejlesztésű szélestörzsű kéthajtóműves utasszállító repülőgép. A világ legnagyobb kéthajtóműves utasszállító repülőgépe. Ez az első repülőgép amit teljes egészében 3D szoftverekkel terveztek, az összeépítést is számítógépen modellezték. A program 1990-ben kezdődött a 777-200-as, rövid verzió tervezésével. 1994-ben adták át az elsőt, majd 1995-ben indult a hosszabb törzsű, 777-300-as változat. Turistaváltozatban 440 utas befogadására képes, de modulokkal két- és háromosztályosra is berendezhető. A hosszútávú változat akár 18 órát a levegőben maradhat, ami több mint 17000&nbsp;km-es hatótávot jelent. A leghosszabb utasszállító repülés rekordját is ez a gép tartja, 22 óra 42 perccel, és több mint 21000&nbsp;km megtételével. A 777-300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, melyek 115000 font tolóerőre képesek - ez több mint 50 tonna hajtóművenként. Mindkét főfutóján 6 kerék található, ezekből a leghátsó kerékpárok kormányozhatóak. A legnagyobb változat maximális felszállótömege 351 tonna. A Boeing először alkalmazott polgári gépen [[fly-by-wire]] vezérlést, azonban az ő rendszerük lényegesen különbözik az Airbus által alkalmazott megoldástól. Ez az első repülőgép, amelyben a pilóták már nem használnak papírokat, az ellenőrző listák, térképek, az összes dokumentáció színes kijelzőkön jelenik meg.

A 777-es fejlesztése eltért a Boeing hagyományos módszereitől. A történelemben először nyolc nagy légitársaság, név szerint az [[All Nippon Airways]], az [[American Airlines]], a [[British Airways]], a [[Cathay Pacific]], a [[Delta Air Lines]], a [[Japan Airlines]], a [[Qantas]] és a [[United Airlines]], jelentős szerepet játszott a tervezésben, korábban a légi fuvarozóknak minimális beleszólásuk volt a fejlesztés folyamatába. Az első csoporttalálkozón, 1990 januárjában, a légitársaságok egy 23 oldalas kérdőivet kaptak kézhez, amelyben az új repülőgéphez támasztott igényeikről kérdezték őket. Két hónappal később a Boeing és társai előtt lassan kirajzolódtak az alapok: egy a 747-eséhez nagyon hasonló törzs, befogadóképesség 325 főig, [[fly-by-wire]] vezérlés, a pilótafülkében képernyőkkel helyettesített műszerek, az A330-asnál és a MD–11-esnél jobb gazdaságosság. A Boeing a repülőgép végső összeszerelési helyéül a [[Washington (állam)|Washington állambeli]] [[Everett (Washington)|EverettEverettet]]et jelölte ki.