Wikipédia

„Alice in Chains” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
SzoboszlayP (vitalap | szerkesztései)
311 szerkesztés
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 780 szerkesztés
a Bot: pt:Alice in Chains egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
31. sor:
1992-ben az együttes még több publicitást kapott, amikor a [[Would?]] című új daluk megjelent a Facérok (Singles) c. film soundtrackjén (a film egyik jelenetében is megjelentek a srácok, két dalt - köztük az 'It Ain't Like That'-et - is előadnak. A dalból készült videoklipet a nagyobb zenecsatornák óriási rotációban kezdték játszani. A dal a következő nagylemez beharangozója volt, amely a [[Dirt]] cimet kapta (megjelenés: 1992 ősze). A Dirt a kritikusok és a közönség körében is hatalmas sikert aratott, év végére platinalemez lett, és egyben az együttes legtöbb példányszámban eladott lemeze. Staley ekkoriban kezdett el keményen drogozni, ezért a Dirt turnén néhány fellépést le is kellett mondaniuk.
 
Ugyanezen a turnén Mike Starr az ''AIC'' folyamatos elfoglaltságára hivatkozva (de valójában drogproblémái miatt) kilépett a csapatból, helyét Mike Inez vette át, aki korábban [[Ozzy Osbourne]] basszusgitárosa volt. 1993-ban stúdióba vonultak, hogy felvegyenek két számot ('A Little Bitter', 'What the Hell Have I?') Arnold Schwarzenegger ''Utolsó akcióhős'' (Last Action Hero) c. filmjéhez. A filmzene albumon többek között a Megadeth, az AC/DC, a Queensryche, az Anthrax, a Def Leppard és a Tesla is egy-egy új, addig kiadatlan dalával szerepelt, így az album igazi kuriózumként hatott. Nyáron felléptek a Lollapalooza fesztiválon, olyan együttesek mellett, mint a [[Tool]] és a [[Rage Against The Machine]]. A közönség nagyon jól fogadta az együttest.
 
1994 januárjában a zenekar a kritikusokat és a közönséget egyaránt meglepte a 7 dalt tartalmazó [[Jar of Flies]] című EP-vel, amivel visszatértek a ''Sap'' akusztikus számainak stílusához. A lemez az első helyen debütált az eladási listán, ezzel az egyetlen középlemez lett, ami feljutott a csúcsra. 1994 nyarára turnét terveztek a [[Metallica]]-val, de a koncerteket a Staley drofüggőségéről szóló híresztelések miatt még a turné megkezdése előtt lemondták.
43. sor:
Az album megjelenése előtt a zenekar egy meglehetősen bizarr és vicces videofilmet is megjelentetett VHS-en 'Nona Tapes' címmel. A videó zenei aláfestését már az új album dalai adták egyfajta beharangozó céllal. A videóról eltérő véleményeket fogalmaztak meg a rajongók szerte a világon: egy részük kifejezetten viccesnek találta, ahogy Jerry Cantrell vasvillával trágyát lapátol, Mike Inez hajcsavarókkal a fején ül a fodrásznál a hajszárító bura alatt, vagy hogy Sean Kinney-t bohócnak öltöztetve és maszkírozva láthatják, a többiek azonban nem igazán tudták el- és befogadni az AIC komor, fájdalmas, érzelemdús zenéjétől merőben eltérő képeket.
 
A zenekar legközelebb 1996-ban tűnt fel az [[MTV Unplugged]] műsorban (három év után ez volt a legelső koncertjük). Az egész előadás alatt észrevehető volt, hogy Layne Staley az utóbbi időben nagyon legyengült. A dalokban nem minden részt énekelt, ezeket Cantrell vette át. Jól mutatja a csontsovány Layne állapotát, hogy a 'Sludge Factory'-t csak harmadszorra tudták eljátszani, mert Staley - hiába volt előtte a dal szövege a kottaállványon - az első két alkalommal elrontotta a szöveget. A koncerten a jobb hangzás érdekében Scott Olson személyében még egy gitárost alkalmaztak, aki az utolsó számnál (Killer Is Me, addig kiadatlan) cserélt Inezzel, és basszusgitáron játszott. A koncertet [[Unplugged (Alice In Chains album)|Unplugged]] címmel jelentették meg. Az AIC egyik legnagyobb rajongói, a Metallica együttes tagjai közül hárman (James Hetfield, Kirk Hammet és Lars Ulrich) is a nézők között voltak. Az egyik dalok közötti szünetben Mike Inez a tiszteletükre belecsapott az 'Enter Sandman' főriffjébe, Sean Kinney is beszállt, Jerry Cantrell azonban annyira meglepődött, hogy a nevetésen kívül mást nem tudott hozzátenni a dalhoz.
 
Az akusztikus koncert után a [[Kiss]] újraegyesülési turnéján léptek fel négy alkalommal. Július 3-án a Kansas City-beli koncert volt az utolsó, amin az ''Alice In Chains'' Layne Staley-vel együtt játszott.
122. sor:
** [[Alice In Chains (album)|Alice In Chains]] (1995)
** [[Black Gives Way To Blue]] (2009)
** [[The Devil Put Dinosaurs Here]] (2013)
 
== Külső hivatkozások ==
137. sor:
 
{{Link FA|en}}
{{Link FA|pt}}▼
{{Link GA|es}}
▲{{Link FAGA|pt}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Alice_in_Chains”