„Bf 109” változatai közötti eltérés

 

== Alkalmazása ==

 

Már 1940-ben kezdett elavulni a konstrukció, és [[1942]]-re elérte fejleszthetőségének határait, de gyártását folytatták. A fejlesztésről már 1942 áprilisában lemondtak, amikor a vadászgépek közül a Repülőgépanyag-ellátó Főnökség csak az [[Fw 200]]-ast és a [[Me 262]]-est ajánlotta továbbgondolásra.<ref>{{Opcit|n=Urr|o=85}}</ref> 1941-től alulmaradt a [[Supermarine Spitfire]] Mk IX és a [[Hawker Hurricane]] angol vadászokkal, majd 1942 nyarától az [[Il–2]] csatarepülő kétüléses változatával szemben, majd 1943 augusztusától a [[Jak–3]]-as csúcsmagasságban és szolgálati magasságban is túlszárnyalta, ugyanekkor került az [[Amerikai Egyesült Államok]] európai seregeihez a [[P–47 Thunderbolt]] is. 1944-től az [[La–7]] minden német vadászt felülmúlt. Az 1942-től utódtípusának szánt [[Fw 190]] sohasem tudta teljesen kiszorítani, egyrészt mivel a gyártósorok átállítását a háborús szükséghelyzet miatt nem lehetett megoldani, másrészt a 109-es pilótái bíztak gépükben, nem szívesen cserélték le egy új típusra, ráadásul a korai 190-esek hűtési problémákkal küszködtek, amiket nehezen tudtak megoldani (ez csak 1944-re sikerült). Mindezek ellenére a Bf 109-es a háború végéig csapatszolgálatban maradt és az utolsó percekig nagy ellenállást fejtett ki az egyre erősödő szövetséges nyomás alatt.

 

{{Link FA|sl}}