„Kraszna vármegye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kraszna vármegye (bővítés) |
|||
1. sor:
'''Kraszna vármegye''' a [[Magyar Királyság]] tiszántúli kerületének egyik [[vármegye|vármegyéje]] volt. Területe megszűnése előtt 1148,8 km², lakóinak száma [[1870]]-ben 62 714 volt. Székhelye a tatárjárásig [[Kraszna (település)|Kraszna]] volt, ezt követően ''Valkóvára'' (ma:[[Valkóváralja]], Sub Cetate), 1445-től [[Szilágysomlyó]].
==Fekvése==
'''Kraszna vármegye''' a [[Kraszna (folyó)|Kraszna]] és a [[Berettyó]] felső szakaszának vidékét foglalta magába, melyet délkelet felől a [[Meszes-hegység]], délnyugat felől pedig folytatása a [[Réz-hegység]], régi nevén Igyfan-erdő volt.
==Története==
A terület a [[honfoglalás]]kor gyéren lakott terület volt, a honfoglalók a helynévanyagot figyelembe véve itt jelentős szláv lakosságot találtak.
A 895-ben ide benyomuló magyar törzsek a megye területén nem létesítettek állanó téli szállásokat, de a Berettyó mentén felhatolva völgyeit nyári legelőnek használták.
A megye ősi birtokosai közül ismert a Berettyó torkolatvidékén lakó [[Csolt nemzetség]], a lázadó Vata nemzetsége. A Berettyó forrásvidékén fekvő [[Szilágysomlyó]], régi nevén Vattasomlaja is a [[13. század]]ig a Csolt nemzetség birtoka volt. Egy Szent László korából való oklevéltöredék szerint pedig a [[11. század]]ban Napkor és Meszte Bölénymezőnél való föld és dézsmamentesség kiváltságáról tesz említést, utóbbiak: a Napkor és Mede nembelieknek a [[13. század|13]]-[[14. század]]ban [[Borzás]] faluban voltak birtokaik. E nemzetségnek ezenkívül az Alföldön, a [[Nyírség]]ben is volt egy [[Napkor]] nevű szikes birtoka, mely 11. századi szálláspárra mutat, melyet még Napkor vagy Meszte kaphatott adományba. E adatok arra mutatnak, hogy míg a 10. században a megye területét csak nyári legelőnek használták, a 11. századra a magyar és szláv birtokosréteg itt állandó településeket hozott létre.
A megye megszervezése az első alapítású vármegyék közé tartozik, és a megye területén esperesség is alakult, ez arra utal, hogy még Szent István hozta létre az államszervezéskor.
A várszervezet annak köszönheti létét, hogy a megyén vezetett keresztül az Észak-Erdélybe vivő főút és itt ágazott szét a [[Meszesi kapu]] felé, valamint délre kanyarodva a Sebes-Körös völgyébe. Felállítása valószínűleg megelőzte az István király uralkodásának vége felé létesített Szolnoki várispánság szervezését, amikor környékét a Szolnok vár alá rendelték.
A megye [[tatárjárás]] előtti szervezete már rendelkezett ispánnal (1164-), udvarbíróval, hadnaggyal, várnaggyal, billogossal, várjobbágyokkal, száznagyokkal, várnépekkel (1213-1319). Ekkorról már 10 várbirtokról van tudomásunk és 1219-ben említették 2 centurióját is, ami legalább 2 század várnépet jelentett. A vármegyében határőrszervezetnek nem volt jele, ezt a feladatot a <eszesen túli várispánságok látták el. A tatárjárás a megye lakosságát is erősen megtizedelte, mivel a megye a mongol sereg útvonalába esett. Ismert több falu elnéptelenedése a Berettyó parton és Somlyó körül, és elvesztette jelentőségét maga a vár is.
A megye [[IV. Béla]] várépítő politikájának köszönhetően a megye képe a tatárjárás után jelentősen átalakult: 1249-ben a [[Ge
regye nemzetség]]ből való [[Pál országbíró]] nyert itt birtokokat a királytól: az Igyfon erdőuralom peremén [[Zovány]], Nagyfalu és Valkó földeket, melyeknek határai kiterjedtek az uradalom erdeuire is. A Berettyó kanyarulatánál Pál mester vagy fiai építették fel [[Valkó vár]]át, amely IV. László király uralkodása alatt a Geregye nemzetség uralmát megtörő és a bihari várakat elfoglaló [[Borsa nemzetség]]beli [[Borsa Kopasz]] kezére jutott, kinek fiától Bekchtől [[Károly Róbert egyik vezére [[Elefánti Dezső]] 1316-ban elfoglalta, de Kopasz veje Majos fia Majos híveivel csatát nyerve birtokba vette a megyét, amely kezén maradt 1318-ban bekövetkezett bukásáig, sőt később az ispánság is a kezébe került 1333-ig.
A vár körül már a Borsa nemzetség ideje alatt tekintélyes váruradalom is kialakult, mely kiterjedt a Berettyó és a Felső-Kraszna völgyi falvakon kívül a lakatlan erdőségekre is.
A Barsák birtokainak elkobzása után a szomszéd megyékhez hasonlóan 1330 körül a valkai uradalmat is vlachokkal telepítették be. 1341-re már 9 hegyi telepítvény létesült az igyfoni és a meszesi erdőuralom helyén, részben a meglévő falvak völgyeinek végénél, részben a völgyi birtokosok erdeinek kisajátításával (pl. Borzás).
Helyi középnemesség a Borzásiakon és a Kémerieken kívül a kis megyékben nem volt, jobbára idegen vármegyékből való főnemes családok jelentek meg itt a birtokosopk közt: a Csoltok solymai uradalma, Rátót nemzetségbeli Roland, Pok nemzetségbeli Móricz közös birtoklása után a Pokiak kezére került, de váruradalommá (mint utóbb a Báthoriak alatt) még nem épült. Birtokot szereztek itt még a Miskolc nemzetségből való Ponit, a [[Káta nemzetség]]ből való [[Csaholyi család|Csaholyiak]], akik egy másik Borsod megyei családnak; a Parasznyaiaknak adta tovább, a Tomaj nembeliek pusztáit pedig a [[Turul nemzetség]]beli Bályokiak, illetve Széplakiak próbálták bérlet útján megszerezni, de csak [[Ipp]] jutott a kezükre. Károly Róbert idején pedig a Nógrád megyei Dráhiak Ilosvát és Lompértot nyerték el.
Jelentékeny számú volt még a javarészt várjobbágyok utódaiból alakult helyi kisnemesség is. Az Anjou korban a megye települési és etnikai képe is lényeges átalakuláson ment át.
[[1571]] és [[1876]] között a [[Partium]] része volt, és hol [[Erdély]]hez, hol a [[Magyar Királyság]]hoz tartozott. A vármegye [[1876]]-ban megszűnt, és [[Közép-Szolnok vármegye|Közép-Szolnok vármegyével]] egyesítve [[Szilágy vármegye]] alkotórésze lett. Területén ma főként a [[románia]]i [[Szilágy megye]] található.
83 ⟶ 107 sor:
* [[Kraszna (folyó)]]
==Források==
* [[Györffy György]]: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. (Budapest, 1987) ISBN 963 05 3613 7
{{DEFAULTSORT:Krasznavarmegye}}
| |||