„Kraszna vármegye” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
a Kraszna vármegye (bővítés)
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor:
A 895-ben ide benyomuló magyar törzsek a megye területén nem létesítettek állanó téli szállásokat, de a Berettyó mentén felhatolva völgyeit nyári legelőnek használták.
 
A megye ősi birtokosai közül ismert a Berettyó torkolatvidékén lakó [[Csolt nemzetség]], a lázadó Vata nemzetsége. A Berettyó forrásvidékén fekvő [[Szilágysomlyó]], régi nevén Vattasomlaja is a [[13. század]]ig a Csolt nemzetség birtoka volt. Egy Szent László korából való oklevéltöredék szerint pedig a [[11. század]]ban Napkor és Meszte Bölénymezőnél való föld és dézsmamentesség[[dézsma]]mentesség kiváltságáról tesz említést, utóbbiak: a Napkor és Mede nembelieknek a [[13. század|13]]-[[14. század]]ban [[Borzás]] faluban voltak birtokaik. E nemzetségnek ezenkívül az Alföldön, a [[Nyírség]]ben is volt egy [[Napkor]] nevű szikes birtoka, mely 11. századi szálláspárra mutat, melyet még Napkor vagy Meszte kaphatott adományba. E adatok arra mutatnak, hogy míg a 10. században a megye területét csak nyári legelőnek használták, a 11. századra a magyar és szláv birtokosréteg itt állandó településeket hozott létre.
 
A megye megszervezése az első alapítású vármegyék közé tartozik, és a megye területén esperesség is alakult, ez arra utal, hogy még Szent István hozta létre az államszervezéskor.
A várszervezet annak köszönheti létét, hogy a megyén vezetett keresztül az Észak-Erdélybe vivő főút és itt ágazott szét a [[Meszesi kapu]] felé, valamint délre kanyarodva a Sebes-Körös völgyébe. Felállítása valószínűleg megelőzte az István király uralkodásának vége felé létesített Szolnoki várispánság szervezését, amikor környékét a Szolnok vár alá rendelték.
 
A megye [[tatárjárás]] előtti szervezete már rendelkezett ispánnal (1164-), udvarbíróval, hadnaggyal, várnaggyal, billogossal, várjobbágyokkal[[várjobbágyok]]kal, száznagyokkal, várnépekkel (1213-1319). Ekkorról már 10 várbirtokról van tudomásunk és 1219-ben említették 2 centurióját is, ami legalább 2 század várnépet jelentett. A vármegyében határőrszervezetnek nem volt jele, ezt a feladatot a <eszesenMeszesen túli várispánságok látták el. A tatárjárás a megye lakosságát is erősen megtizedelte, mivel a megye a mongol sereg útvonalába esett. Ismert több falu elnéptelenedése a Berettyó parton és Somlyó körül, és elvesztette jelentőségét maga a vár is.
 
A megye [[IV. Béla]] várépítő politikájának köszönhetően a megye képe a tatárjárás után jelentősen átalakult: 1249-ben a [[Ge
regye nemzetség]]ből való [[Pál országbíró]] nyert itt birtokokat a királytól: az Igyfon erdőuralom peremén [[Zovány]], Nagyfalu és Valkó földeket, melyeknek határai kiterjedtek az uradalom erdeuire is. A Berettyó kanyarulatánál Pál mester vagy fiai építették fel [[Valkó vár]]át, amely IV. László király uralkodása alatt a Geregye nemzetség uralmát megtörő és a bihari várakat elfoglaló [[Borsa nemzetség]]beli [[Borsa Kopasz]] kezére jutott, kinek fiától Bekchtől [[Károly Róbert]] egyik vezére [[Elefánti Dezső]] 1316-ban elfoglalta, de [[Borsa Kopasz|Kopasz]] veje Majos fia Majos híveivel csatát nyerve birtokba vette a megyét, amely kezén maradt 1318-ban bekövetkezett bukásáig, sőt később az ispánság is a kezébe került 1333-ig.
 
A vár körül már a Borsa nemzetség ideje alatt tekintélyes váruradalom is kialakult, mely kiterjedt a Berettyó és a Felső-Kraszna völgyi falvakon kívül a lakatlan erdőségekre is.