„Marathóni csata” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Map Greco-Persian Wars-hu.svg|right|thumb|400px|A térképen a zöld vonal mutatja a perzsák 490. évi útvonalát. A barna vonal a két évvel korábbi kudarcos hadjárat, a sárga pedig az i. e. 480. évi támadás útvonala. A piros részek a perzsákkal szemben álló görög államokat, a zöldek a perzsa vazallusokat, a kékek pedig a semleges területeket jelölik.]]

A perzsák okultak az. i. e. 492. évi hadjárat kudarcából, amikor is a part mentén hajózva a viharon kívül a szárazföldi seregük elleni thrák támadást is el kellett szenvedniük.<ref name="Kertész"/> Ezúttal más úton, a Küklaszok szigeteit érintve közeledtek. Útközben leigázták az ión felkelés kirobbanásában szerepet játszójátszott [[Naxosz]]t és több más szigetet is. [[Délosz]]t, a görögök szent helyét azonban megkímélték.<ref>[Hérodotosz] 6. könyv 97. caput</ref>

Eretria elpusztítása után visszafordultak Attika felé, s a marathóni síkon kötöttek ki. Ez a hely – az erősen hegyes Attika part menti síkságainak egyike – volt ugyanis a legalkalmasabb Athén környékén a lovas csatára. Másrészt ez a terület a Peiszisztratidák, azaz Peiszisztratosz családjának befolyási övezetéhez tartozott, s ezért Hippiasz bízhatott a család egykori szövetségeseinek támogatásában.<ref>[Görög történelem] 154. o.</ref> Vesztükre azonban a perzsák az öböl védett sarkában, távolabb az ütközet tényleges helyszínétől s, egy mocsár mellett horgonyozták le hajóikat.