„Szerkesztő:Brád Zsolt/próbalap” változatai közötti eltérés

Brád Zsolt 1997. augusztus 4.-én született '''Gyulán..''' Nagyon veszélyes helyzetbe került születése után. Feji problémákkal született melyben majdnem meg is halt, de az orvosok tudtak rajta segíteni. Édesanyja Brád Matild csak 4 éves koráig nevelte. A kisfiút nevelőintézetbe vitte. Édesanyja mindent megtett volna, hogy tudhassa nevelni a fiút. De a nevelőintézetben nagyon rossz helyzetben volt, alig kapott enni és inni. De pár hónap letöltése után egy nevelőszülő meglátta a kisfiút, és nagyon megtetszett neki. A nevelőszülő '''Sajben Andrásné''' volt. Az új édesanya 4,5 éves korában már hazavitte, hogy mindenkinek bemutassa. 2 év múlva elégségesen fejlődött, mivel már rendesen tudott enni, és inni. Ebben az időben szeretett egy kicsit is zenét hallgatni. Nagyon megszerette a zenéket. De évek Műveik alapján már '''zongoradarabokat komponált.''' Komponálta, de nem akarta még kiadni ezeket a darabokat. Egyre több és több darabot sikerült neki szerkesztenie, de ehhez képest eléggé jól tudott magától improvizálni. 8 éves korában már teljesen megvalósult az életében. 2008-ban már a szimfóniákhoz is értett. Már ebben az évben nagyon sokat komponált 20 darab is lehetett neki. De ez még nem a kezdet. 9 éves korában kezdett el zeneiskolába járni, és meg is szerette egyből. Jó zongoratanárokat kapott nagy részileg, akik kitűnőnek minősítették a zongoravizsgáiért. Ez a változás már igen nagy szerepet töltött el a zeneiskolában való részvételekért, és egyes munkákért. Szolfézson nagyon nagy sikereket elért. Rengeteg erőt fakasztott bele, hogy nagyon elégetett legyen vele a tanára. Felfedezték az abszolút hallását és meg is mondta, hogy milyen hangokat fogtak le. Már egyre nagyobb volt, és már '''Justin Bieber, Kéti Perri, és Grófó''' darabjaiból, hatalmas mennyiségű kottákat írt, amit ihlet iránt szerzett (Kiadványai majd sorra kerülnek majd bő évtizedek után.) 2010-ben, vagyis 12 éves korában már a tehetségtelenek közé tették. Ez a gyermek addig addig szenvedett az érdemeiért, hogy azt megkapja. Ezekkel az eredményekkel hatalmas nagy zeneszerzőnek tartották, de még a fiú nem is engedte, hogy ezt mondják neki, mert még nem állt készen, hogy ezt tulajdonságot felvegye. Szinte a darabjainak száma ebben az időben meghaladta a 300 körülit. Mindig emlékezett a '''Kodály Zoltán''' idézetére, hogy a zene legfontosabb eszköze a radír. Erre gondolva, vagy máshogy alakította át a szerzeményeit, vagy másképpen egy kicsit másítva csinálta meg. Szolfézsversenyeken is részt vett, amit nem igazán engedett a szívébe, de örült, hogy legalább elmehetett. '''Kecskeméten''' volt legelőször. Ővele a zenetáborokban nagyon megértették egymást, és nagyon erősítette Zsoltit, hogy a záróalkalmakon nagyon jól, és sikeresen végezze munkáit. A tehetsége, amit már 9 éves kora óta már tapasztaltak, egyre nagyobb, és nagyobb volt. Zongorás improvizációi már nagyon tetszettek az embereknek, hiszen arra vágyott a fiú, hogy ezt meg tudja tartani a faszt. 2011-ben a fiú operákat is írt. De ezek az operák nagyon nehezek voltak a számára, hogy le tudja írni a hangokat. De a fordítások sem voltak egyszerűek. Megpróbálta azt tenni, hogy érthető legyen a szövegük. De ez neki sikerült, de úgy is érezheti, hogy ez neki menni fog. 2012-ben egyre több és több darabot komponált zongorára. Transadence etűdöket is szerkesztett, ami nagyon tetszett, de ezt improvizációból alakította ki. Széles választékai nagyon sokat hegyeződtek. 2012 áprilisában megkomponálta az '''''Évszakok''''' címmel a szimfonikus költeményeit. Ezekkel emellett szonetteket is írt, amit barokkos eredetű darabnak újított meg. Ezeknek száma a 13-at érte el, amit kevésnek tartott. Ebben az időben nyáron a napon gondolkodva, hogy milyen darabra lehet szükség, de ennek ellenére belázasodott. Édesanyja vizes törölközőbe tette. Megmérte lázát, és még is lázas volt. Nem is volt sok idő, de meg is gyógyult. De a fiú folytatta a komponálást. Zenetáborban az első darabot meg is mutatta a '''hegedű-zongora noktürn''' előírt darabot. De inkább a dalokba kezdett el turkászni. Szöveget is írt hozzá. De ezeket a dalokat már szépen felépítette. Az esztendő végén karácsonykor már egy dalt is írt, de még nem zenésítette meg. De gondolta, hogy alkot a zenetáborba kottákat, hogy híresebb legyen. Már nagyon sokan megörültek neki. De még várnia kellett. Az új esztendőben a legnagyobbnak elért és hatalmas szenvedélyű darabot írt, amit szimfóniára tervezett ''''''Halotti beszéd is könyörgés'''''' címen. Meg is komponálta. Ez volt a szerzeményeinek 450.-dik szerzeménye. Úgy gondolta, hogy nem áll meg, és folytatja. De hirtelen a kottázás váratlanul félbeszakadt. A kis komponista nagyon felháborodott. Addig nem komponált, míg be nem rendeződött minden. Egyéniségei érdekében eléggé felkészült a zenetábori darabok előkészítésében. Február 12-én elkezdte a ''Halotti beszéd, és könyörgés'' szimfónikus költeményének ''második verzióját.''