„Giuseppe Mazzini” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
||
15. sor:
'''Giuseppe Mazzini''' (Genova, 1805. június 22. – Pisa, 1872. március 10.) olasz filozófus, politikus, szabadságharcos és forradalmár, [[1832]]-ben megalapítja az [[Ifjú Olaszország]] ''(Giovine Italia)'' nevű mozgalmat. Jelentős szerepe volt a [[risorgimento]] (magyarul ''„újjászerveződés”'') megteremtésében, de a [[Köztársaság|republikánus]] Mazzini nem tudott azonosulni a [[monarchia|monarchikus]] berendezkedéssel, melyet [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]], a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti]] király képviselt, így a parlamenti munkában sem vett részt és élete végéig az [[Olasz Királyság]] ellenlábasa volt.
Mazzini egy orvos gyermekeként jött a világra, korán mutatkoztak benne a tehetség csírái; 14 évesen – 1819-ben – felvették a Genovai Egyetemen az irodalmi-bölcsészeti előkészítő tanfolyam két éves képzésére. 1821-ben, egy áprilisi napon, amikor anyjával és egy régi barátjukkal a Strada Nuován sétáltak, mély benyomást tett a fiatal fiúra az, amint látta a menekülni kényszerülő olasz [[Hazafiság|patriótákat]]. A két éves kurzus után jogi és orvosi kar közül választhatott az ifjú Giuseppe, aki a jogot választotta. 1826-ban elküldi első cikkét a [[Firenze|firenzei]] ''Antologiá''nak, megkerülvén a kemény genovai cenzúrát. Írása a ''Dante hazaszeretetéről'' címet viselte, ám a firenzei lap nem merte leközölni írását. Mazzini és társai meggyőzik az ''Indicatore genovese'' szerkesztőjét, hogy könyvismertetőket jelentessen meg lapjában. A hatóság felfigyelt az ismertetőkbe bújtatott politizálásra, majd amikor rendszeres irodalmi rovattal akarták bővíteni a lapot - 1828-ban - betiltották. Mazzini ezután levelezni kezdett két [[Livorno|livornói]] kortársával, [[Carlo Bini]]vel és [[Domenico Guerrazzi]]val, akiknek segítségével létrehozták az ''Indicatore livornesé''t. A [[Toszkánai Nagyhercegség]] liberálisabb politikát folytatott - ekkoriban és a későbbi évtizedben is több politikai menekült tartózkodott a területén -, de a radikális hangvételű lapot alig egy év után elhallgattatták.<br />
Eközben Giuseppe 1827-ben jogi diplomát szerzett és a ''szegények ügyvédje''ként gyakorolta hivatását; ekkoriban dráma, és történelmi regényíróként képzelte el magát, azonban élete másképp kellett, hogy alakuljon. Egy barátján - Pietro Torren - keresztül csatlakozott a titkosan szerveződő [[calabria]]i összeesküvőkhöz, az úgynevezett [[carbonari mozgalom]]hoz; fő célkitűzésük az [[abszolutizmus|abszolutista]] monarchia megdöntése és Itália köztársaságként való egyesítése volt. Mazzini rossz szájízzel vált el Raimondo Doriától, aki engedélyezte a belépését; többre számított, a szervezetnek nem voltak konkrét céljai a tagok előtt. A fiatal Giuseppe hamar Passano nagymester, a mozgalom vezetőjének jobbkezévé válik, 1829-ben végre lelkesülni is kezdett, mert fellendülő pályára állt a szervezet. Mazzini beszervezte Livornóból többek között két barátját, Binit és Guerrazzit, valamint Genova és Livornó mellett Lombardiában is elkezdett kiépülni a szervezet.<br />
1830-ban feljelentették a bővülő mozgalmat, a feljelentő, a spanyol származású Raimondo Doria volt, akit a rendőrség egy asszonyszöktetés miatt tartóztatott le; a férfi feldobta a mozgalom fontosabb tagjait, hogy elkerülje a büntetést. A besúgó információi alapján, a rendőrség beszivárgott. A szervezet 1830. október 21-ére elküldte Mazzinit egy bizonyos Cottin őrnagyhoz, hogy a tagot avassa be jobban a szervezetbe. A beavatás közben meglesték őket, és nemsokkal utána, november 13-án, késő este a [[Bavari]]ból - szüleinek és barátjának, Agostino Ruffini szüleinek nyaralójából, a baráti társaság "főhadiszállásáról" - hazatérő Mazzinit, otthonában a rendőrség várta. A terhelő bizonyítékokat könnyen eltüntette, még mielőtt a rendőrök felismerték volna, ugyanis a legtöbb iratot Bavariban őrizték; később a laktanyán felismerte a nemrég felavatott Cottin őrnagyot. Mazzinival együtt elfogták Passano nagymestert is; a fogságból Giuseppe értesítette társait a veszélyről, valamint követelte a kihallgatásokon, hogy szembesítsék Cottinnal, ugyanis a büntetőbíráskodás szabályai szerint a vádat két tanúnak kellett bizonyítania; az őrnagy szégyene miatt nem tanúskodott, így a vád nem állt meg.<br />
Mazzinit [[Savona|Savonában]] internálták, a börtönből való átszállítás közben találkozott apjával és Ruffinivel. A várbörtön első parancsnoka, egy idős katonatiszt gúnyolódott a fiatal lázadóval, ám hamar leváltották, helyére Fontana került, aki fejébe vette, hogy megtéríti az eltévelyedett Guiseppét. Esténként a parancsnok lakására vitték beszélgetésre és kávézásra, valamint engedélyt kapott az olvasásra. A fogság közben átgondolhatta politikai nézeteit, kielemezhette a hibákat és egy új mozgalmat tervezhetett, mely a bomló Carbonari mozgalom helyébe léphetett.
=Emigrációban=
1831-ben szabadult, de válaszút elé állították; vagy elhagyja az országot, vagy egy vidéki kisvárosba költözik. Mazzini [[Marseille]]-be költözött, ahol hamarosan elismert lett az emigránsok körében, hamarosan a szellemi vezetőjükké vált. A köztudatba akkor került neve, amikor szabadulása nyarán, egy nyílt levelet írt a frissen hivatalba lépett [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert]] szárd-piemonti királynak, melyben követelte, hogy országának adjon alkotmányt, engedélyezze egy felelős kormány felállítását és űzze ki a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Birodalmat]] Itáliából, ezzel együtt egyesítse is az olasz nemzetet.
#{{CitLib |szerző=[[Jászay Magda]] |cím=Mazzini |közreműködők=lekt. [[Koltay-Kastner Jenő]] – [[Szabad György]] |hely=[[Budapest]] |kiadó=[[Gondolat Könyvkiadó|Gondolat Kiadó]] |év=1977}}
#{{cite web |url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/371294/Giuseppe-Mazzini |title=Giuseppe Mazzini (Italian revolutionary) |publisher=Encyclopædia Britannica, Inc. |accesdate=2014-02-21 |language=angol}}<br />
| |||