„Kínai konyhaművészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Fmvh (vitalap | szerkesztései) a pekingi kacsa |
a Kína, Szerkesztette: Wim Schmitz, Alexandra, 2008 |
||
1. sor:
A kínai konyha pontosan olyan sokszínű, mint maga az ország. Kínai konyha gyűjtőnéven emlegetik a Kínában honos ételkészítési eljárásokat, ételeket és étkezési szokásokat, bár maga a megnevezés erős általánosítás, egységes kínai konyháról ugyanis nem beszélhetünk, hiszen az ország óriási területe és nemzetiségi megoszlása igen változatos ételeket és szokásokat hívott életre. Négy nagy régiót és ízvilágot különböztetünk meg, keleten a savanyú, délen a csípős, nyugaton az édes, északon pedig a sós ételeket kedvelik leginkább. A konyhák közötti választóvonalakat elsősorban a mezőgazdasági vagy éghajlati tényezők határozzák meg, mivel az egyes régiók különböző feltételeket biztosítanak az ételek alkotóelemei számára. A kínai gasztronómia rendkívül változatos, az ételsorok összeállításánál szívesen alkalmaznak ellentéteket mind az ízek, mind a textúrák terén.
A régiók szerinti felosztás nyolc régiót különböztet meg, bár nagyok az átfedések az egyes régiók között. Jellemzően ezeket belül is elkülönítünk több stílust vagy irányzatot.
▲== Területi megoszlás ==
Anhui konyhája (Anhuj, 安徽)
A helyes étkezés tanulmányozása több, mint 3000 éves múltra tekint vissza, már igen korán elterjedtek bizonyos hasznos tanácsokat adó könyvek a helyes étkezésről. A Tang dinasztia idején (618-907) élt híres orvos, Sun Simiao, aki igen nagy hatással volt a kínai orvostudomány fejlődésére, nagy figyelmet szentelt a helyes étkezés tanulmányozásának. Sun Simiao vallotta, hogy az emberek egészsége nagymértékben függ az ésszerű étkezéstől, és ha megfelelően étkezünk, akkor a gyógyszerekre sem lesz szükségünk, mivel nem fogunk megbetegedni.
== Ételek ==▼
Az ételek két fő összetevőből, szénhidrátból és kísérő fogásokból állnak. A szénhidrát általában rizs, de ezen túl a tésztaféléknek is nagy jelentőségük van. Míg Dél-Kínában inkább a rizs, és az ebből készült tészták a dominánsak, addig északon a búzából készült tésztafélék is igen népszerűek. A kísérő fogások a húsok, zöldségek, halak, töltött tészták és tofu, rendkívül változatosan elkészítve. Főfogás abban az értelemben, mint nálunk, nincsen. Kedvelt fogások a különféle tengeri algák és moszatok is. A növényi eredetű anyagok közül említést érdemel a szója is (mártás, tészta, csíra, sajt, tej, stb.). A népszerű, hússal, zöldségekkel töltött gombócok is az északi konyha jellegzetes ételei. Kína nyugati részén a tibeti és ujgur népesség domináns, itt is teljesen más jellegű konyha alakult ki, például népszerűek a birkahúsból készült ételek. A kínai konyhára jellemző, hogy inkább a földművelésből, mint az állattenyésztésből származó ételeket kedvelik. Elsősorban olyan állatok húsát fogyasztják nagyobb mennyiségben, amelyek elvannak a ház körül is (sertés, baromfi, kacsa). A szűkös megművelhető terület, és a nagy népességszám okán a kínai konyha mindent felhasznál, ami emberi fogyasztásra alkalmas. Ebben közrejátszott az is, hogy vallási hagyományok sem korlátozták a felhasználható alapanyagok sorát.
== Eszközök ==▼
Kínában hagyományosan evőpálcikát használnak a szilárd ételek fogyasztásához, ezért ezeket általában apró darabokra vágva tálalják. Sírleletek tanúsítják, hogy már Kr. e. 1500-ban evőpálcikákat használtak. Onnan buddhista misszionáriusok révén jutottak el Koreába és Japánba. Feltételezések szerint már a neolitikum idején léteztek az evőpálcikák, jóllehet mindezt nem támaszthatják alá régészeti leletek, ugyanis a fából és bambuszból készült tárgyak viszonylag hamar elkorhadtak. A Han-korszakból fennmaradtak bronzból, csontból, elefántcsontból és ezüstből készített evőpálcikák is. A pálcika sokféle anyagból készülhet, leggyakrabban használatosak a fából, bambuszból, műanyagból készültek, Kínában fém pálcikákat kevésbé használnak. Ezeknek különböző előnyei és hátrányai vannak, és a használatukhoz több illemszabály tartozik. A leveseket lapos, széles jellemzően porcelán kanállal eszik, kicsi porcelán csészékből. A rizst és a levest szintén csészékből fogyasztják.
A kínai szakács a darabolás és aprítás elvégzéséhez bárdot használ, ennek élével darabol, fokával és lapjával puhít és morzsol. Az apró csontokat nem veszik ki a húsból, hanem egyszerűen a csonttal együtt darabolják, és készítik el azt (pl. csirkehús). Az univerzális főzőedény a wok, amelyben sütni, főzni, párolni egyaránt lehet. Szintén elterjedtek a bambuszedények, amelyek mind a halak, zöldségek, és különböző töltött tészták gőzben való párolására is alkalmasak. A bambuszedényeket egymásra helyezve egyszerre több étel is párolható. A rizst manapság már jellemzően elektromos rizsfőző készülékben készítik.
Az éttermekben az ötfős és annál nagyobb asztalok legtöbbször kerek alakúak, középen forgatható tálcával, így mindenki könnyen elérheti, és maga felé fordíthatja azt az ételt, amiből venni szeretne. Hagyományosan mindenki külön csészében kapja a rizst, illetve egy másik csészét a leveshez. A többi fogást az asztal közepén helyezik el, mindenki kedve szerint válogathat azok közül. Általában mindenki előtt van egy kisebb lapos tányér is az asztalon, ahová a középről kiemelt falatokat lehet helyezni, de ide kerülhetnek a csontok, vagy a rák páncélja is. Általános szabály, hogy eggyel több fajta fogást kell rendelni, mint ahányan az asztalt körbeülik, de ünnepekkor ez jóval több is lehet. Az ételeket nem egyszerre hozzák ki, hanem amint elkészülnek. A leves nem számít a nálunk vett értelemben előételnek, legtöbbször az étkezés vége felé tálalják, hasonlóan a rizshez. Hagyományosan desszert nem zárja az étkezést, bár egyre több nyugati jellegű cukrászda, pékség nyílik Kína szerte. Általában az a jó, ha marad valami az asztalon, ha minden elfogy, illik még rendelni.
▲== Tálalás ==
Az úgynevezett hot pot éttermekben az asztal közepén lévő csont alapú, különböző fűszerekkel ízesített, csípős vagy nem csípős alaplében főzik meg a legkülönfélébb alapanyagokat: húsokat, zöldségeket, gombát, rákot, tofut, tésztaféléket. Ez a fajta ételkészítési, étkezési eljárás igen nagy népszerűségnek örvend.
'''Italok'''
Az italok közül a tea a legfontosabb, a kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosságként is fogyasztották. Eredetéhez több monda is kötődik, eredetileg csak az uralkodók és a gazdagabbak itala volt, a szegények hagyományosan - mint ma is sokszor - forró vízzel oltották szomjukat. Később gyors és széleskörű elterjedésével kialakultak a teázás, a teakészítés eszközei és szertartása, melynek ma is nagy jelentősége van. Számos teafajtát különböztetünk meg, melyeknek más-más elkészítési módja ismeretes. Kínában a kávéfogyasztás nem terjedt el, bár manapság egyre népszerűbb a fiatalabb generáció körében.
Az alkoholos italok közül a rizsből, búzából, cirokból készült bor és pálinka, valamint a sör kedvelt.
Napjainkban a kínai gasztronómiára is nagy hatással vannak más országok konyhái, számos nyugati étteremmel találkozhatunk szerte az országban.
| |||